1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Gazdasági aktivitás

Az aktív keresők megoszlása régiók és nemek szerint 1980-1996 Százalék Összesen Férfi Nő Régió Régió 1980 1990 1996 1980 1990 1996 1980 1990 1996 Közép-Magyarország 29,6 29,7 30,6 28,4 28,7 29,8 31,2 31,0 31,7 Közép-Dunántúl 10,7 11,1 11,5 10,9 11,3 11,8 10,4 10,9 11,1 Nyugat-Dunántúl 9,6 10,0 11,4 9,7 10,1 11,5 9,5 9,8 11,2 Dél-Dunántúl 9,8 9,7 9,3 10,0 9,7 9,4 9,6 9,6 9,3 Észak-Magyarország 12,7 12,3 10,9 13,0 12,4 10,9 12,3 12,2 10,9 Észak Alföld 14,0 13,9 12,9 14,3 14,3 13,3 13,6 13,4 12,4 Dél-Alföld 13,5 13,3 13,4 13,6 13,5 13,4 13,4 13,1 13,4 Magyarország összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 A vázolt folyamatok még élesebben körvonalazódnak, ha a gazdasági aktivitási ráták alakulását az adott régió vonatkozásában vizsgáljuk. Az aktív keresők népességhez viszonyított aránya 1980-ban a közép-magyarországi régióban volt a legmagasabb, megközelítette az 50 százalékot. Ezt egyértelműen Budapest hatásának lehetett tulajdonítani, ahol a lakosságnak pontosan a fele folytatott aktív kereső tevékenységet. A jelzett mutató értéke a dunántúli régiókban az országos átlaghoz hasonló (47—48 százalék körüli) szintet ért el, míg az észak-magyarországi és az alföldi területeken ettől elmaradt. Az észak-alföldi régió népességének csak 45 százaléka (ezen belül SzabolcsSzatmár-Bereg megye lakosságának csupán 43 százaléka) tartozott az aktív keresők csoportjába. A gazdasági aktivitás 1980-as éveket jellemző mérsékelt csökkenése többé-kevésbé mindegyik régiót érintette. A drasztikus, és egyúttal a területi differenciák fokozódásához vezető visszaesés az 1990 utáni időszakban következett be. Az 1996. évi adatok a korábbiakhoz képest jól érzékelhető átrendeződést is kimutatják. A hagyományos nehézipar, a szénbányászat visszaszorulása, a végrehajtott jelentős létszámleépítések, egyes üzemek felszámolása a legkifejezettebben az észak-magyarországi régióban (e térségen belül főként Borsod-AbaújZemplén megyében) eredményezték a gazdasági aktivitás zuhanásszerű csökkenését. Az aktív keresők hányada az említett régió népességén belül 1996-ban mindössze 29 százalékot tett ki, ami az 1980. évi szint kétharmadát sem érte el. E régió előnye az észak-alföldi régióval szemben (amely 1980-ban, sőt még 1990-ben is érvényre jutott) 1996-ra gyakorlatilag teljesen megszűnt. Figyelmet érdemel, hogy a közép-magyarországi régió kiemelt helyzete szintén módosult úgy, hogy 1996-ban már gazdasági aktivitása alacsonyabb, mint a nyugat-dunántúli régióé. A jelentős visszaesési folyamat lényegében magát a fővárost sem kímélte meg. A viszonylag előnyös helyzetben lévő nyugat-dunántúli régió és a kevésbé kedvező feltételekkel rendelkező dél-dunántúli régió között az "olló" egyértelműen kinyílt. A megállapítások abban foglalhatók össze, hogy — a gazdasági aktivitás szintje — bár eltérő mértékben — mindegyik régióban visszaesett az elmúlt másfél évtized folyamán; — regionális szinten a legmagasabb és legalacsonyabb gazdasági aktivitási ráta közötti differencia az 1980. évi nem egészen 5 százalékpontról több mint 10 százalékpontra 20