1996. ÉVI MIKROCENZUS Főbb eredmények (1996)

A NÉPESSÉG FŐBB JELLEMZŐI - Demográfiai összetétel

Az 1990-es években tovább folytatódott a nemek arányában a nők javára történő eltolódás. Napjaink nőtöbblete (az ezer férfira jutó nők száma 1091) - a férfiak halandóságának további emelkedése következtében - meghaladja még a második világháború utáni években tapasztalt magas (81 fos) nőtöbbletet is. A népesség korösszetételét továbbra is az öregedési folyamat erősödése jellemzi. A 60 éven aluliak 196 ezres csökkenését az ennél idősebbek 20 ezres növekedése kísérte. A főbb korcsoportok közül 1990 óta legjelentősebb változás a gyermekkornak (0-14 évesek) körében tapasztalható (számuk 14,2 százalékkal csökkent). A gyermekkornak számának csökkenése mellett csökken a munkaerő-utánpótlást jelentő fiatal felnőttkornak, azaz a 15-39 évesek, ugyanakkor növekszik a 60 éves és idősebbek, azaz az öregkornak létszáma. A népesség öregedésének egyik jellemző mutatója, hogy amíg 1990 óta a felnőttkornak és időskorúak egymáshoz viszonyított aránya gyakorlatilag nem változott, addig a felnőttek és a gyermekek egymáshoz viszonyított aránya jelentősen csökkent. Száz 15-59 éves felnőtt korúra 31 öregkorú jut, a száz felnőtt korúra jutó gyermekkornak száma 34-ről 29-re csökkent. A korösszetétel eltolódása foként a nőknél figyelhető meg, a női népességnek közel fele a 40 éves és idősebbek korosztályába tartozik. A 15 éves és idősebb népesség családi állapot szerinti összetételében hosszabb ideje érvényesülő tendencia a házasok arányának csökkenése, amit mindkét nemnél az elváltak és a nőtlenek, hajadonok arányának növekedése kísér. Az özvegy nők arányának csekély mértékű növekedését elsősorban a középkorú férfiak halandóságának emelkedő tendenciája okozta. Az elváltak aránya mindkét nemnél növekedett. Ez utóbbi jelenség hátterében - annak ellenére, hogy a válások száma kismértékben csökkent - az újraházasodások számának hosszabb ideje megfigyelhető visszaesése áll. Az 1990-es években tovább emelkedett a házasság helyett élettársi közösségben élők száma és aránya. A 15 éves és idősebb népességen belül 1990 óta csökkent ugyan a házasok aránya, de egy árnyalattal emelkedett azoké, akik együtt is élnek házastársukkal. Ugyanakkor emelkedett azok aránya, akik az élettársi közösséget választották. E tendencia különösen a 2039 éves korosztályban figyelemre méltó. A termékenység évtizedek óta tapasztalható nagymértékű visszaesése az 1980-as években átmenetileg lelassult, majd az 1990-es években tovább folytatódott. Napjainkban száz házas nőre 186 élveszületés jut, szemben az 1990. évi 188 élveszületéssel. Az utóbbi évtizedekben a házas nők között a két gyermeket szült nők aránya a legmagasabb (1996-ban 48 százalék). A 15 éves és idősebb férfiak és nők családi állapot szerinti megoszlása, 1996 Férfi Nő [] Nőtlen, hajadon | Házas § Özvegy | Elvált 8