1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

rétegek körében a gyakoribb - meghaladja a gyermekes házaspárokét: száz ilyen élettársi kapcsolatra 175, ugyanennyi házaspárra 170 gyermek jut. Mind az élettársaknál, mind a házaspároknál (a gyermekes és a gyermek nélkül élő párkapcsolatokat együtt vizsgálva) ott a legtöbb gyermek, ahol a férfi és a nő azonos életkorú. Száz kapcsolatra az előbbieknél 92, az utóbbiaknál 112 gyermek jut. Csaknem minden korkülönbség-kategóriában a házastársak nevelnek több gyermeket, csupán néhány esetben - ahol a párok közötti korkülönbség nagy - mutatható ki közel azonos gyermekszám a két családtípus között. A férfi és nő életkora közötti eltérés növekedésével egyidejűleg az átlagos gyermekszám fokozatosan csökken. A csökkenés mértéke erőteljesebb, ha a nő az idősebb. Az élettársaknál az életkorbeli eltérésnek a gyermekszámra gyakorolt hatása kevésbé érvényesül, mint a házaspároknál. Szoros összefüggés mutatható ki a család típusa, a szülők iskolai végzettsége és a családban élő gyermekek száma között. Az egygyermekes élettársi kapcsolatokon belül azoknak az aránya, ahol mindkét szülő legfeljebb az általános 8. osztályát végezte el, 30 százalék (a házaspároknál 23 százalék). Minél több gyermeket nevel a család, annál magasabb ez az arány, a három vagy több gyermeket nevelőknél például meghaladja az 52 százalékot (a házaspároknál egyharmad alatti). Az arányok lényegében a gyermekszámtól függetlenek azokban a családokban, ahol mind a férfi, mind a nő középfokú szakmunkásképző iskolai vagy szakiskolai végzettségű, s az érettségizetteknél is csak a legalább három gyermeket nevelő élettársak arányszáma (2 százalék) marad el az egy, illetve a két gyermekkel élőkétől (8 százalék). A diplomások alkotta élettársi kapcsolat a kétgyermekesek körében a legnagyobb arányú (4 százalék), viszont alig fordul elő a három- vagy többgyermekeseknél (0,2 százalék). A házaspároknál is a kétgyermekesek között a leggyakoribb a diplomás párok részesedése (9 százalék), viszont alig marad el ettől az egy, illetve a három vagy több gyermekkel élők hányada (7-8 százalék). Mindkét családtípusban - függetlenül a gyermekszámtól - az azonos iskolai végzettségű párok a leggyakoribbak. Legmagasabb az arányuk a gyermek nélküli párkapcsolatokban, az élettársi kapcsolatoknál 46, a házaspároknál 57 százalék. Az azonos iskolázottságú élettársaknál száz családra 81, a magasabb képzettségű nő, alacsonyabb iskolai végzettségű férfi összetételű pároknál 79, a magasabb iskolázottságú férfi, kevésbé képzett nő összetételű élettársak esetében pedig 93 gyermek jut. A házaspárok közül ott él több gyermek, ahol a feleség végzettsége a magasabb (száz ilyen családra 114 gyermek jut), míg a legkevesebb gyermek az azonos végzettségi csoportba tartozó házaspároknál (száz családra 99 gyermek jut) van. A magasabb iskolai végzettségű férj, alacsonyabb iskolázottságú feleség kapcsolatokban a mutató értéke a kettő között van (106). A párkapcsolatban élők lakásviszonyaira jellemző, hogy a házaspárok 93 százaléka, az élettársi kapcsolatban élő pároknak viszont csak kevéssel több mint háromnegyede használja tulajdonosként

2 vagy annak rokonaként a lakását. A tulajdonosként lakók aránya a többi családtípushoz hasonlóan a fővárosban a legalacsonyabb (62 százalék), a megyei jogú városokban ennél 7 százalékponttal magasabb, a többi vidéki városban pedig elén a 80 százalékot. Altalánosnak csak községekben tekinthető, itt a családok kilenctizede tulajdonosa a lakásának. Minden ötödik élettársi kapcsolatban élő pár bérli a lakását, míg a házaspárok közül csupán minden tizenötödik. A fóvárosban a bérlők hányada különösen magas (35 százalék), és a megyei jogú városokban is megközelíti a 30 százalékot, a többi vidéki városban viszont ez az arány az országos átlag alá csökken. A községekben ez a típusú lakáshasználat kevésbé jellemző, száz családra csak 7 bérleti jogcím jut. A fővárosban és a megyei jogú városokban bérlőként lakó élettársak magas hányada azt mutatja, hogy közülük - ellentétben a házaspárokkal - csak kevesen tudták a bérla2 A továbbiakban, ha külön utalást nem teszünk, a tulajdonosként vagy annak rokonaként lakó családokat egységesen tulajdonosi, a főbérlőként (társbérlőként) vagy annak rokonakent lakókat pedig bérleti jogcímen lakónak nevezzük. 15