1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszülős családok adatai (1997)

AZ EGYSZÜLŐS CSALÁDOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

mint az egysziilős családoké. A melegvízzel ellátott lakásban lakó egyszülős családok 84 százalékos aránya 6 százalékponttal elmarad ugyan a gyermekes házaspároknál megfigyelttől, de az ellátás minősége a távvezetékes és a központi kazános rendszerek nagyobb hányada miatt jobb. Lényegesen nagyobb arányú a fejlődés a hálózati gázzal való ellátottság tekintetében. 1990 óta 15 százalékponttal nőtt a hálózatba bekötött lakásban élő egyszülős családok aránya, aminek eredményeként 1996 tavaszán közel 60 százalékuk részesült hálózati gázellátásban, ami mindössze 1 százalékponttal marad el a házaspáros családok arányszámától. Mivel a hálózati gáz beköttetése általában a PB-gáz kiváltását jelenti, a gázzal való ellátottságban a javulás összességében szerényebb, az egyszülős családoknál az 1990. évi 86 százalékos arányt mindössze 4 százalékponttal haladja meg. A házaspároknál az aránynövekedés mindössze 2 százalékpontot tett ki, amivel a gázzal ellátott lakásban lakó családok aránya 1996 áprilisára 92 százalékra emelkedett. Az évtized elején az egyszülős családok 22 százaléka lakott távfűtéses lakásban, arányuk mára lényegében nem változott. Eltérően alakul az arányszám az egyszülős családok két típusában: az anya gyermekkel típusúaknak 22, az apa gyermekkel típusúaknak viszont csak 16 százaléka lakik távfűtéses lakásban. Utóbbi arány megegyezik a gyermekes házaspárokéval. Az utóbbi hat évben ennél nagyobb változások következtek be a többi központos fűtési módot alkalmazó családok arányában, aminek fő oka az egy lakást vagy családi házat fűtő berendezések terjedése. 1990 óta 8 százalékponttal nőtt az ilyen lakásban lakó egyszülős családok részaránya. 29 százalékos részesedésük azonban így is 17 százalékponttal marad el a gyermekes házaspároknál megfigyelt aránytól. A családok lakáskörülményeinek integrált mutatója a lakás komfortfokozata. A lakásviszonyokatjói tükröző jellemző szerint - mint ahogy a részletes felszereltségi ismérvek szerint is az egyszülős családok lakásviszonyai 1990 óta - a többi családtípushoz hasonlóan - javultak, a nehéz gazdasági helyzet, az állami lakásépítés visszaszorulása és a támogatások csökkentése ellenére lakásaik komfortosabbak, korszerűbbek lettek. 1990-ben az egyszülős családok 41 százaléka lakott összkomfortos lakásban, arányuk ma 48 százalék. A komfortos lakásban élők részesedése 31 százalék, alig változott. Félkomfortos vagy annál alacsonyabb komfortfokozatú lakásban lakik több mint egyötödük (a komfort nélküli vagy a szükség- és egyéb lakásban lakók együttes aránya 17 százalék). Az egyszülős családok helyzete a komfortos lakásokon kívül minden más csoportban kedvezőtlenebb, mint a gyermekes házaspároké. A legszámottevőbb különbség az összkomfortos lakásban lakók arányában van (48, illetve 60 százalék). A nagyobb városokban élők kedvezőbb helyzetét a hetvenes-nyolcvanas években épített - főleg panelfalazatú, lakótelepi - lakások nagy száma okozza, amelyekben a komfortosságot biztosító felszereltség - ha alacsony technikai és minőségi szinten is - megtalálható. A községekben és a kisebb városokban a lakások nagy részéből ez egyelőre hiányzik, illetve csak a szükséges felszereltség egy része található meg. 15