1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszülős családok adatai (1997)

AZ EGYSZÜLŐS CSALÁDOK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

AZ EGYSZULOS CSALADOK TARSADALMIDEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI Magyarországon a hetvenes években a válások számának rohamos emelkedése miatt az egyszülős családoknak az összes családon belüli aránya gyors emelkedésnek indult, amihez jelentős mértékben hozzájárult a középkorú férfiak halandóságának nagymértékű emelkedése, valamint az újraházasodások számának és arányának visszaesése. E folyamat eredményeként az egyszülős családok aránya az 1970. évi 10 százalékról 1990-re 15 és fél százalékra nőtt, és az aránynövekedés nagyobbik része a nyolcvanas években következett be. Ezt követően az egyszülős családok aránya már nem változott. Ennek oka, hogy a válások számának addigi növekedése a nyolcvanas évek végén kismértékű csökkenésre váltott. Bár 1992 óta a válások száma ismét emelkedni kezdett, ennek hatása még nem érvényesül az egyszülős családok arányának az alakulásában. Számuk 1996 tavaszán 447 ezer volt, amelynek 15 százalékában az apa, a többiben az anya élt együtt a gyermekével. Az 1980-as évek végéig az összes egyszülős családon belül az apa gyermekkel típusúak aránya folyamatosan emelkedett. Részesedésük az 1970. évi 13 százalékról 1990-re 20 százalékra nőtt, ezt követően viszont ismét az 1980. évi szint alá, 15 százalékra esett vissza. Korábban az apa gyermekkel típusú családok szinte kizárólag az anya halála miatt alakultak ki, s csak az utóbbi időben vált gyakoribbá, hogy á válóperes eljárások során a gyermeket az apánál helyezik el. Ez valamelyest növeli az apa gyermekkel típusú családok részesedését. Budapesten az egyszülős családok aránya több mint 21 százalék, s ez közel 6 százalékponttal haladja meg az országos átlagot, míg a városokban lényegében az országos átlag körül alakul. A legalacsonyabb arány a községekben mutatható ki, ami minden bizonnyal összefügg az e településeken még napjainkban is fellelhető, bár kétségtelenül visszaszoruló hagyományosabb életmóddal. Az egyszülős családok lényegesen kevesebb gyermeket nevelnek, mint a házaspárok

1. Jelenleg az előbbiek kétharmadában van egy gyermek, az utóbbiaknak nem egészen a felében. A házaspárok 12 százaléka nevel három vagy több gyermeket, ugyanez az arány az egyszülős családoknál 7 százalék. A kisebb egyszülős családok a fővárosban, a legnagyobbak a községekben élnek. Budapesten az egyszülős családok 67 és fél százaléka nevel egy gyermeket, s ez másfél százalékkal haladja meg az országos átlagot, míg a városokban valamelyest elmarad attól, a községekben pedig éppen megegyezik azzal. A fővárosban az arányszámok minden más gyermekszám tekintetében elmaradnak az országos átlagtól. Ugyanez mondható el a három vagy több gyermeket nevelő családokról a megyei jogú városokban és a kétgyermekesekről a községekben. Az egyszülős családok közül a községekben él - abszolút és relatív értelemben egyaránt - a legtöbb nagy család, itt a háromgyermekesek aránya megközelíti a 6, a négy- vagy többgyermekeseké pedig a 2 százalékot. A házaspároknál ennél kiegyensúlyozottabb a helyzet, az eltérés kisebb az egy-, illetve a kétgyermekes párok aránya között, mint az egyszülős családoknál, és a három vagy több gyermeket nevelők részesedése is meghaladja az egyszülős családok megfelelő arányszámát. Az egygyermekes házaspárok hányada csak a fővárosban haladja meg csekély mértékben 1 Házaspárokon, illetve házaspáros családokon értjük a gyermekkel élő házastársakat és élettársakat. 11