1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

AZ EGYEDÜLÁLLÓK LAKÁSVISZONYAI - A lakások felszereltsége, komfortossága

egyedülállók, a kisebb településeken a többi háztartás lakásai vannak nagyobb arányban bekötve a hálózati csatornába. A házi csatornával való ellátottság a kisebb településeken azonban még mindig jelentős arányú. A községekben élő egyedülállóknak közel háromötöde lakik házi csatornával ellátott lakásban, míg a fővárosban ez az arány az egytizedet sem éri el. Az egyedülállók lakásainak vízöblítéses WC-vel való felszereltsége az elmúlt másfél évtizedben az összes háztartáshoz hasonló mértékben javult. Jelenleg az egyedülállók 72 százaléka, az összes háztartásnak pedig 82 százaléka lakik vízöblítéses WC-vel felszerelt lakásban. A vízvezeték és a csatorna megléte ugyan nem feltétele annak, hogy a lakásban van-e fürdőszoba - mivel a felszereltségi ismérvek egy lakáson belül általában együtt vannak jelen -, elterjedtségükben természetesen mégis nagy a hasonlóság. 1996-ban a háztartások 86 százaléka lakott fürdőszobás lakásban, az egyedülállók körében ez az arány 76 és fél százalék, 10 százalékponttal magasabb, mint 1990-ben és 31 százalékponttal, mint 1980-ban. Az egyedülállók lakásainak fürdőszobával való felszereltsége ugyan gyorsabb ütemben nőtt, mint a vízvezetékkel és a csatornával való ellátottságuk, a többi háztartástól való elmaradás azonban itt még nagyobb, mint az előbbi két felszereltségi ismérvnél. 1980-ban az egyedülállók 65, tíz évvel később 80, 1996 tavaszán pedig 86 százaléka használt gázt a lakásában. Ez az arány az összes háztartás esetében 90 százalék volt. A növekedés az egyedülállók körében tizenhat év alatt 21 százalékpont, ami jelentősen meghaladta az öszszes háztartásra jellemző 12 százalékpontos arányt. Az egyedülállók lakásainak komfortosság szerinti összetétele 1990 óta fokozatosan javult. Hat év alatt az összkomfortos lakásban élők aránya több mint 6, a komfortos lakásban lakóké 4 százalékponttal nőtt. Az összes háztartás tekintetében a javulás az összkomfortos lakásban élőknél ennél némileg magasabb (8 százalékpont). Ha az összkomfortos és a komfortos lakásokat együtt vizsgáljuk, akkor az egyedülállók lakáskörülményei nagyobb mértékben (10 százalékponttal) javultak, mint az összes háztartásé (8 százalékponttal). Ez utóbbi megállapítást támasztja alá az is, hogy a komfort nélküli, illetve a szükség- és egyéb lakásban lakó egyedülállók aránya ugyanezen időszak alatt 8, az összes háztartáson belüli részesedésük viszont csak 5 százalékponttal csökkent. Jelenleg összkomfortos lakásban él az egyedülállók 33, komfortosban 35 százaléka. Az összes háztartáson belül ezek az arányok 48 és 31 százalék. Az egyedülállók 26 és fél, az összes háztartás 17 százaléka lakik komfort nélküli, illetve szükség- és egyéb lakásban. Az egyedülállók lakáshelyzetét egyértelműen meghatározza az életkoruk. A fiatalok lakásainak komfortossága messze átlag feletti. A 25 évesnél fiatalabbaknak több mint fele lakik összkomfortos lakásban, s további mintegy háromtizedük komfortosban. A többi korcsoportba tartozóknál a komfortos lakásban lakók hányada lényegében állandó (32-37 százalék közötti), az összkomfortos lakásban élőké viszont az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken, s a 60-69 éveseknél már alig haladja meg a 30, a 70. életévüket betöltötteknél pedig a 22 százalékot. A félkomfortos és a komfort nélküli lakásban lakók esetében az aránynövekedés már a legfiatalabb korcsoporttól folyamatos. 34