1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

AZ EGYEDÜLÁLLÓK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI, ISKOLAI VÉGZETTSÉGE - Gazdasági aktivitási jellemzők az egyedülállók körében

Az aktív kereső egyedülállók társadalmi-foglalkozási csoport és nemek szerint, településtípusonként Százalék Településtípus Összesen Alkalmazásban álló, szövetkezeti tag Egyéni vállalkozó, szellemi szabadfoglalkozású és társasvállalkozó Településtípus Összesen fizikai foglalkozású szellemi foglalkozású Egyéni vállalkozó, szellemi szabadfoglalkozású és társasvállalkozó Településtípus Összesen nem mezőgazdasági mezőgazdasági vezető felsőfokú isk. végz.-et igénylő egyéb fizikai szellemi Településtípus Összesen nem mezőgazdasági mezőgazdasági vezető felsőfokú isk. végz.-et igénylő egyéb foglalkozású Budapest 100,0 25,4 0,2 7,9 22,4 26,4 6,4 11,3 Megyei jogú város 100,0 32,2 1,3 5,0 20,6 27,6 7,8 5,5 Többi város 100,0 42,0 3,1 5,0 15,9 17,7 12,7 3,6 Község 100,0 54,8 9,2 3,1 8,8 11,7 10,7 1,8 Összesen 100,0 37,1 3,0 5,5 17,6 21,6 9,1 6,1 A szellemi foglalkozású alkalmazottak és szövetkezeti tagok 12 százaléka dolgozik vezetőként, 39 százalékuk pedig felsőfokú iskolai végzettséget igénylő munkakörben, míg az ebbe a csoportba tározók közel fele főleg adminisztratív tevékenységet végez. Hasonlóan az általános tendenciákhoz, az egyedülálló nők között is lényegesen alacsonyabb a vezető beosztásúak (9 százalék) és magasabb (55 százalék) az adminisztratív dolgozók aránya (a férfiaknál ugyanez 17, illetve 38 százalék). Felsőfokú iskolai végzettséget igénylő munkakörben a nők 35, a férfiak 45 százaléka dolgozik. Budapesten az aktív kereső egyedülállók 68 százaléka szellemi tevékenységet végez, s itt a legmagasabb a vezetőként dolgozó és a felsőfokú iskolai végzettséget igénylő foglalkozást folytatók, valamint a vállalkozók és szellemi szabadfoglalkozásúak hányada is. Magas a szellemi foglalkozást folytatók aránya a megyei jogú városokban is, ahol viszont meglepően alacsony a vállalkozóként vagy szellemi szabadfoglalkozásúként tevékenykedők részesedése. Ez utóbbiak aránya elmarad a kisebb városokban élő társaikétól is, s alig magasabb a községekben élőknél. A községekben élő egyedülállók közel egytizede folytat alkalmazottként vagy szövetkezeti tagként mezőgazdasági fizikai tevékenységet, amely arány háromszorosa a kisebb városok, és hétszerese a megyei jogú városok megfelelő arányszámának. Kiugróan magas az alkalmazottként vagy szövetkezeti tagként mezőgazdasági fizikai foglalkozást folytató egyedülállók aránya Békés megyében (14 százalék), arányuk éppen kétszerese annak, mint ami a szintén magas részesedést mutató Bács-Kiskun megyében (7 százalék) tapasztalható. Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok megyében az e csoportba tartozók aránya az 1 százalékot sem éri el. Csongrád megyében az aktív kereső egyedülállók negyede egyéni vagy társasvállakozó, valamint szellemi szabadfoglalkozású, s ez az arány 10 százalékponttal magasabb az országos átlagnál. Az önálló tevékenységet folytatók aránya Tolna megyében a legalacsonyabb, a 4 százalékot sem éri el. Itt az aktív kereső egyedülállóinak 55 százaléka végez alkalmazottként vagy szövetkezeti tagként szellemi tevékenységet, s ez az arány - a fővárosival együtt - a legmagasabb az országban. 30