1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

AZ EGYEDÜLÁLLÓK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI, ISKOLAI VÉGZETTSÉGE - Az egyedülállók családi állapota

Az egyedülállók között - hasonlóan a népesség egészéhez - a nőtlenek, illetve a hajadonok főleg a fiatalok, a házasok a fiatalabb középkorúak, az özvegyek az idősebbek, az elváltak pedig a férfiaknál a középkorúak, a nőknél pedig az idősebb középkorúak és az idősek közül kerülnek ki. Nemek szerint természetesen nem csupán az elváltak esetében van eltérés, markáns különbségek azonban csak ott alakultak ki. Míg például az egyedül élő házas férfiak 16 százaléka 45^9 éves, és az ennél fiatalabbak, illetve idősebbek arányszámai fokozatosan csökkennek, addig a nőknél nem mutatható ki ilyen egyértelmű tendencia. így például az egyedülálló nőtlen férfiak ötéves korcsoportonkénti arányszámai még a 40-44 évesek között is meghaladják a 10 százalékot, a hajadon nőknél ez csak a 30 évesnél fiatalabbak között van így. Az eltérést az okozza, hogy a nők többnyire fiatalabb életkorban kötnek házasságot, mint a férfiak. Az egyedülállók életkor és családi állapot szerinti ilyen összetétele nem új keletű, hasonló eloszlás volt megfigyelhető a korábbi adatfelvételek eredményei alapján is. Az özvegyek kivételével minden családiállapot-kategónában a fővárosi egyedülállók arányszáma a legmagasabb és a községekben lakóké a legalacsonyabb. A fővárosban élő nőtlenek, hajadonok aránya megközelíti a 27 százalékot, szemben a községekben tapasztalható 17 százalékos arányszámmal. Nem sokkal marad el a házasságot még soha nem kötött egyedül élők részesedése a fővárositól a megyei jogú városokban élőknél sem (26 százalék), viszont a kisebb városokban az egyedülállóknak csak éppen ötöde nőtlen vagy hajadon családi állapotú, míg a községekben részesedésük ennél is alacsonyabb (17 százalék). Az elváltak és az özvegyek településtípusonkénti arányszámai szoros összefüggést mutatnak egyrészt a különböző településtípusok népességének korösszetételével, másrészt a fokozatosan visszaszoruló, de még ma is meglévő társadalmi szokásokkal, beidegződésekkel, előítéletekkel. Budapesten és a nagyobb városokban az özvegyek az egyedülállók felét sem teszik ki, míg például a községekben arányuk megközelíti a kétharmadot. Fordított a helyzet az elváltaknál, a fővárosban valamivel több mint 23 százalék elvált családi állapotú, és arányuk a vidéki városokban is 21-22 százalék körüli, a községekben viszont csak 14 százalék. Heves megyében csak minden hetedik egyedülálló személy nőtlen vagy hajadon, Csongrád és Vas megyében viszont minden negyedik. Az özvegyek aránya négy megyében (Heves, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Zala) meghaladja a 60 százalékot, ugyanakkor Baranyában csak 48, Csongrád megyében pedig még ennél is alacsonyabb, csupán 45 százalék. Az elváltak aránya - a fővároson kívül - öt megyében (Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád, Komárom-Esztergom, Pest) magasabb mint az országos átlag (20 százalék), míg Vas és Zala megyében részesedésük csupán 11 és fél, illetve 12 és fél százalék. A házasok aránya Baranya megyében a legmagasabb (7 százalék), Komárom-Esztergom megyében pedig a legalacsonyabb (3 százalék). Az egyedülállók családi állapot szerint, településtípusonként Budapest Megyei jogú város Többi város Község Összesen 20 40 60 80 100 24