1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

AZ EGYEDÜLÁLLÓK DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI, ISKOLAI VÉGZETTSÉGE - Az egyedülállók családi állapota

Zala megyében, ahol minden száz egyedül élőből 64 legalább 60 éves. Itt a népességen belül is magas az időskorúak részesedése (20 százalék), csak négy megyében figyelhető meg ennél magasabb arány. A legkiegyensúlyozottabb az egyedülállók és a teljes népesség korösszetétele Fejér megyében, ahol a fiatalok aránya a megyék szerinti rangsorban mindkét esetben a harmadik legmagasabb, míg az időseké szintén mindkét esetben csaknem a legalacsonyabb. Az egyedülállók családi állapota Az egyedülálló férfiak több mint 35, az egyedül élő nők 15 százaléka soha nem kötött házasságot. A 15 éves vagy idősebb népességen belül ezek az arányok 30 és 19 százalék. A legnagyobb az eltérés az özvegyeknél: a 15 éves vagy idősebb férfiak 4, az ugyanilyen életkorú nők 19 százaléka özvegy, ugyanakkor az egyedülálló férfiak 26, a nők 67 százalékának a házassága szűnt meg a házastárs halála miatt. Az egyedülálló nőtlenek és hajadonok a népesség egészéhez képest alacsonyabb, illetve az özvegyek lényegesen magasabb részesedése túlnyomó részt a két népességcsoport korösszetételbeli eltérésének a következménye. Az egyedülálló nőtlen férfiak aránya 1980 és 1990 között lényegében nem módosult (33-34 százalék), csekély mértékű, 1-2 százalékpontos aránynövekedés a kilencvenes években következett be. A hajadonok hányada viszont folyamatosan csökkent, 1980 óta részesedésük közel 5 százalékponttal esett vissza, jelenleg a 15 százalékot sem éri el. A házasságot még soha nem kötött egyedülállók aránya a fiatal korcsoportokban mindkét nem esetében jelentős növekedést mutat, amely növekedés a kilencvenes években felgyorsult. Míg például 1980-ban a 20-24 éves egyedül élő férfiaknak 71, a nőknek pedig csak 63 százaléka tartozott ide, addig arányuk 1990-re 83, illetve 73 százalékra, majd a következő bő hat évben a férfiaknál 97, a nőknél 92 százalékra nőtt. Még ennél is nagyobb mérvű volt az aránynövekedés a 25-29 éveseknél, ahol a nyolcvanas évek alig néhány százalékpontos emelkedését 1990 és 1996 között a nőtlen férfiak hányadának 24, a hajadon nők részesedésének pedig közel 30 százalékpontos növekedése követte. Ugyanez a tendencia figyelhető meg a 30-34 éveseknél is, majd az ezt követő néhány korcsoportban az aránynövekedés csökken. Az 50-54 éves férfiaknál, illetve a 45^9 éves nőknél az arányok 1980 és 1996 között nem változtak. Az ennél idősebb nők korcsoportonkénti arányszámai a vizsgált időszakban folyamatosan csökkentek, míg a férfiaknál ez csak a kilencvenes évekre volt jellemző, azt követően egyes korcsoportokban aránycsökkenés, másokban aránynövekedés volt megfigyelhető. .)2t Mind a férfi, mind a nő egyedülállók között a házasok képviselik a legalacsonyabb arányt. A férfiak 1980. évi részesedése (20 és fél százalék) még alig maradt el az özvegyek és az elváltak mögött, 1990-ben (16 százalék) azonban már jelentősen elmaradt azoktól, s az eltérés ezt követően is tovább nőtt: 1996 tavaszán az egyedül élő házas férfiak aránya 10 százalék volt, ami éppen kétötöde az özvegyek, és alig több mint harmada az elváltak hányadának. Az egyedülálló házas nők részesedése mindhárom időpontban lényegesen elmaradt a férfiakétól, hányaduk jelenleg a 4 százalékot sem éri el, s 1980-ban is csak 8 és fél százalék volt. Azoknak a házas családi állapotúaknak a többsége, akik egyszemélyes háztartásban élnek, a családjuktól távol, más településen dolgozókból kerülnek ki. A kilencvenes években jelentősen csökkent a munkahelyek száma, ami egyben a huzamosan ingázók, azaz a családjukhoz csak hetenként vagy ritkábban hazautazók számának a visszaesését is jelentette. Ez tükröződik a munkavállalási korú házas egyedülállók számának és arányának a kilencvenes években megfigyelhető nagyarányú csökkenésében. 22