1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

FŐBB EREDMÉNYEK

FŐBB MEGÁLLAPÍTÁSOK A háztartások összetételében az elmúlt évtizedekben bekövetkezett változások részeként az egyedülállók száma az 1960. évi 447 ezerről 1996-ra több mint 1 millióra, az összes háztartáson belüli arányuk 14 és fél százalékról 26 százalékra emelkedett. Budapesten a háztartások 32 százaléka áll egy személyből, a többi településtípusban arányuk ettől jelentősen elmarad: a megyei jogú városokban részesedésük (26 és fél százalék) alig haladja meg az országos átlagot, a többi városban és a községekben pedig az egynegyedes arányt sem éri el. A nőknek az egyedülállókon belüli magas, közel kétharmados aránya - ami 1980 óta lényegében nem változott - összefügg a két nem halálozási mutatóiban meglévő különbségekkel, miszerint a középkorú férfiak halálozási aránya nemzetközi mértékkel nézve is a legkedvezőtlenebbek közé tartozik. Az egyedülállókon belül a fiatalok (30 évesnél fiatalabbak) részesedése az 1980. évi 15 százalékról 1996-ra 9 százalékra esett vissza, a középkorúaké pedig a kezdeti emelkedés után az utóbbi hat évben valamelyest csökkent. Arányuk jelenleg 33 százalék. Ezzel ellentétesen alakult az időskorúak aránya: 1980-ban az egyedülállók éppen fele volt 60 éves vagy idősebb, s bár a nyolcvanas évtizedben a növekedés csekély mértékű volt, 1996 tavaszára részesedésük csaknem elérte az 58 százalékot. Korösszetételük a községekben a legidősebb, a 70 évesek vagy idősebbek aránya több mint 39 százalék, s csupán nem egészen 4 százalékuk 30 év alatti. A megyei jogú városokban a legidősebbek hányada ennél lényegesen alacsonyabb (29 százalék), a fiataloké pedig magasabb (közel 14 százalék). Magas a legidősebbek hányada a fővárosban is (33 százalék feletti), a fiataloké pedig alig marad el a megyei jogú városokban tapasztalttól, arányuk 13 százalék. Hasonlóan a népesség egészéhez, az egyedülállók iskolázottsági szintje is folyamatosan javult. 1980-ban az egyedül élők több mint fele az általános iskola 8. osztályát sem végezte el, s további 23 százaléknak volt ez a legmagasabb végzettsége. Jelenleg nem egészen 34 százalék tartozik a legkevésbé iskolázottak közé, s további 30 százalék fejezte be sikeresen az általános iskolát. A közép- vagy felsőfokú iskolát végzettek aránya fokozatosan nő, az előbbiek részesedése az 1980. évi 14 százalékról 1996 tavaszára 18 százalékra, az utóbbiaké 6 százalékról 11 százalékra nőtt. A növekedés az érettségizetteknél szinte kizárólag a kilencvenes évekre esett, míg a diplomásoknál a nyolcvanas és a kilencvenes években lényegében azonos mértékű volt. A férfi és nő egyedülállók között az iskolázottságbeli szintkülönbség kiegyenlítődése lényegesen lassúbb, mint a népesség egészében, ami idősebb korösszetételükből adódik. Jelenleg száz egyedül élő nő közül 41, ugyanennyi férfi közül csak 19 nem végezte el az általános iskola 8. osztályát. A legnagyobb a nők lemaradása a középfokú szakmunkásképző iskolát, szakiskolát végzetteknél, míg viszonylag kicsi a különbség az érettségizettek és a diplomások esetében. Az előbbiek részesedése a férfiak között 20, a nőknél 17, az utóbbiaké pedig 15, illetve 9 százalék. Az aktív kereső egyedülállók részesedése az 1980. évi 39 százalékról 1990-re 34, 1996 tavaszára pedig 22-23 százalékra csökkent, miközben az inaktív keresőké 55 százalékról 71 százalékra nőtt. Jelenleg az inaktív kereső egyedülállók túlnyomó többsége, közel 62 százaléka nyugdíjas. A munkanélkülieknek az egyedülállókon belüli hányada az elmúlt hat év alatt kétszeresére nőtt, 1996 tavaszán meghaladta a 3 százalékot. Ugyanez az arány a férfiak körében 7, a nőknél viszont csak 1 százalék. 11