1996. ÉVI MIKROCENZUS Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye (1998)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A belső vándorlás főbb jellemzői

A mobilitás együtt növekszik az iskolai végzettség szintjével. Legritkábban az általános iskola 8. osztályánál magasabb végzettséget nem szerzett aktív keresők változtattak lakóhelyet (mindössze 4,5 százalék), a középfokú végzettségűek közel 6 százaléka, a diplomások 8 százaléka költözött 1990. január 1-je óta más településre. A lakóhelyükön dolgozó aktív keresők 4,7 százaléka, a naponta ingázóknak 9,2 százaléka változtatott a kilencvenes években lakóhelyet. Elég gyakran előfordul, hogy az elvándoroltak visszajárnak dolgozni korábbi lakóhelyükre. A lakóhelyet változtatott ingázók közül 32 ezernek, vagyis csaknem kétötödnek van a munkahelye azon a településen, ahol 1990. január l-jén lakott. Az viszont nem jellemző, hogy a korábbi lakóhely tartózkodási helyként szerepeljen, az utóbbi években lakóhelyet változtatottak közül csak ötezren tartanak fenn ideiglenes lakást ott, ahol előzőleg laktak. A kettős bejelentésűek aránya az aktív keresők körében általában is alacsony. Már szó esett arról, hogy mindössze 5 százalékuk tart fenn állandó lakása mellett ideiglenes lakást is. A 174 ezer ideiglenes bejelentésnek csak kissé több mint a fele (51 százaléka) minősül valójában ideiglenes vándorlásnak, a többi esetben ugyanazon a településen van az ideiglenes lakcím is, mint az állandó lakás. A kettős bejelentésűek aránya a községi állandó lakosok körében alacsonyabb, mint a városi, fővárosi lakóhelyűeknél. Ugyanakkor a fővárosi állandó lakos aktív keresők által bejelentett ideiglenes lakásváltoztatások háromnegyede csupán településen belüli költözés. A megyeszékhelyeken ugyanez az arány 65, az egyéb városokban pedig 44 százalék. A községekben nem jellemző a településen belüli címre történő ideiglenes bejelentkezés, a tartózkodási hellyel is rendelkező aktív keresők döntő többsége (85 százaléka) lakóhelyétől eltérő településen tart fenn ideiglenes lakóhelyet. A kettős bejelentéssel rendelkező aktív keresők alacsony számuk ellenére is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, mert jelentős szerepük van a munkavállalási célú területi mobilitásban. Ebből a körből kerülnek ki azok az úgynevezett „huzamos" vagy „távolsági" ingázók, akik lakóhelyüktől olyan távol eső településen kaptak munkát, ahova napi bejárással nem tudnak eljutni, így munkahelyük településén - vagy valamelyik ehhez közeli településen - kerestek valamilyen szállást, lakhatási lehetőséget. Innen járnak naponta dolgozni, és csak hetenként, kéthetenként - esetleg még ritkábban, de mindenképpen rendszeresen utaznak haza otthonukba. (Tekintettel arra, hogy a mikrocenzus kérdései között nem szerepelt a tartózkodási helyre történő bejelentkezés oka, így nem tudjuk pontosan meghatározni a „huzamos" ingázók körét.) Az 1996. évi mikrocenzus időpontjában kevesebb mint 90 ezer volt azoknak a „huzamos" ingázóként számba jöhető aktív keresőknek a létszáma, akiknek két különböző településen is volt lakásuk. Korösszetételük meglehetősen eltér az aktív keresők átlagától, többségük fiatal, 54 százalékuk 30 év alatti, és csupán 7 százalékuk 50 éves vagy ennél idősebb. Általában magasabban iskolázottak, 87 százalékuk szerzett valamilyen közép- vagy felsőfokú végzettséget. Az érettségizettek arányában nem mutatkozik különbség, de az egyetemi és főiskolai végzettségűek együttes hányada e körben jóval nagyobb (28 százalék), mint az aktív keresők egészénél (17 százalék). Korösszetételükből is következik, hogy több mint kétötödük még nem kötött házasságot, viszont a házastársuktól különváltan élők aránya itt kétszerese az aktív keresők összességénél tapasztaltnak, és az elvált családi állapot is gyakoribb az átlagosnál. A tényleges lakóhely és a másik lakóhely összehasonlításából kirajzolódnak ennek az ideiglenes vándorlásnak a fő irányai. A szűkebb környezetnek - a régiónak - erőteljes a megtartó ereje, az egyes régiók településeiről ideiglenesen elvándorlók többsége általában a régión belül marad. Közép-Magyarország, Nyugat-Dunántúl és Dél-Alföld esetében kétharmad 23