1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az intézeti háztartások főbb adatai (1993)

II. Az 1990. évi intézeti háztartási adatok összefoglaló értékelése

mint egynegyednyi részesedése. A megyei városok összes intézeteinek csak a felét teszik ki a diákotthonok, azonban az összes itt létesített intézeti háztartási férőhelyeknek viszont több mint kétharmada található itt. A községekben, érthető módon a diákotthonok száma (125) és ezek férőhelyeinek országos hányada (10 %) nem kiemelkedő. A megyék közül Hajdú-Bihar megye rendelkezik a legtöbb diákelhelyezési intézménnyel (65), ami az ország diákotthonainak 7 százalékát teszi ki. Ezek közül 41 Debrecenben működik, nagyobb befogadóképességű, átlagosan magas 208 férőhelyű kollégiummal. A munkásszállók és az alkalmazotti szálláshelyek legnagyobb része (933-ból 768, 82 %) is a városokban került összeírásra. A férőhelyeik aránya még magasabb, mert kilenctized részét teszi ki az ország ilyen típusú intézeti férőhelyeinek (98 ezerből 88 ezret). A munkásszállók átlagos férőhely száma az országban 105 ágy volt 1990-ben. A Budapesten és a nem megyei városokban levő munkásszállók száma közel azonos (323, illetve 322) és százalékos részesedése is megegyezik 35 %. A férőhelyek hányada viszont jelentősen eltér egymástól (46, illetve csak 30 %), a budapesti nagyobb befogadóképességű létesítmények miatt. Budapest összes intézeteinek (522) legnagyobb része (323, 62%-a) munkásszálló és az itt összeírt összes férőhelyek (76 ezer) közül is a munkásszállók részesedése a legmagasabb (45 ezer, 59 %) az intézetek különböző típusai között. Mindez utal a Budapestre koncentrált ipar még mindig érezhető hatására, valamint a nagyobb távolságról itt dolgozók jelentős számára is és részben a fővárosban tapasztalható lakáshiányra is. A megyék között Veszprém megyében volt a legtöbb (81) munkásszálló, az ország munkásszállóinak közel 9 százalékát tette ki. Jelentős számú és arányú volt még Pest (64, 7%) és Borsod-Abaúj-Zemplén (60, 6 % feletti) megyék munkásszállóinak részesedése. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkásszállók mintegy fele (31) Miskolcon volt, a megyei városok közül kiemelkedően magas arányban. A szociális otthonok, szeretetházak egységeinek, telephelyeinek száma közel 400 volt az országban, amelyekben 43 ezer személy elhelyezésére volt lehetőség, intézményenként átlagosan 108 ággyal. Az igények viszont, a rászorultak növekvő száma miatt még nem kielégíthetők. Felszereltségük, berendezettségük is sok otthonban még kedvezőtlen. Annak ellenére, hogy ezen intézményeknek, illetőleg férőhelyeiknek több mint fele (53, illetve 51 %) városokban van, a községek jelentőségét kell kiemelnünk. Ugyanis mind Budapesten, mindpedig a megyei városokban a szociális otthonok és a férőhelyek országos aránya csak 10 százalék körüli és a többi városban levő ilyen jellegű intézmények is csak egyharmados részt tesznek ki, a községek részesedése viszont ezen intézmények számából 47 százalék, a férőhelyekből pedig 48 százalék. Továbbá a községek összes intézeteinek (510) 36 százalékát, férőhelyeinek (50 ezer) 41 százalékát a szociális intézetek adják. A megyék között e szociális intézmények legnagyobb számban és arányban Pest megyében voltak (48, 12 %), de jelentős volt Baranya megye is 32 otthonával (8 %), amelyekből 12, összesen 1000 ággyal, Pécsett működött és a megyei városok közül Pécs e téren is kiemelkedik. Itt még egy speciális körülményt is meg kell említeni, mégpedig azt, hogy ezen intézmények, - amelyek 76 községben találhatók - fenntartói nemcsak az adott település rászoruló személyeit veszik fel és gondozzák, hanem kapacitásuknál fogva egy nagyobb körzet, tájegység, 16