Az időskorúak egészségi állapota (1994)

III. AZ IDŐSKORÚ NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK FŐBB JELLEMZŐI

Adataink szerint a legmagasabb iskolai végzettségűek, illetve a szellemi foglalkozásúak nagyobb aránya csak az egészséges, illetve a nem egészséges kategóriák erestében - az előbbiek javára - mutathatók ki. (Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a társadalmi státusz és az egészségi állapot közötti összefüggést az idős kor miatt kevésbé lehet bemutatni, mint például az ún. középgeneráció esetében.) Nem véletlen, hogy a jelen anyagban a tartós betegek, a fogyatékosok és az egészségügyi panaszt jelzők között már az iskolai végzettség, illetve az állománycsoport, beosztás tekintetében sem lehet határozottan eltérő tendenciákat kimutatni, annak ellenére, hogy e kategóriák különböző súlyosságú egészségi állapotra utalnak. A káros munkahelyi hatás és az általános egészségi állapot közötti összefüggés a jelen fejezetben vizsgált kategóriák szerint is kimutatható. Az egészséges időskorúak között a legkisebb, a fogyatékosok között a legnagyobb azok aránya, akik arról nyilatkoztak, hogy valamilyen káros munkahelyi hatás érte őket kereső tevékenységük közben. A férfiak összefüggésben a munkamegosztásban játszott szerepükkel - inkább ki voltak téve a káros munkahelyi hatás egészségromboló ártalmainak, mint a nők. Az időskorúak egészségi állapotának mind pontosabb felmérése érdekében az adatfelvétel során kérdéseket tettünk fel a mozgásképességgel, a fizikai aktivitással és a látásképességgel kapcsolatban. E témakörrel összefüggő információk alapján következtetni lehet arra, hogy az időskorúak milyen fizikai állapotban vannak, életmódjukat, életkörülményeiket mennyire befolyásolja ez az állapot. Az életkor növekedésével a fizikai állóképesség tartós betegségtől, fogyatékosságtól függetlenül egyre csökken. Például arra a kérdésre, hogy az időskorú személy tud-e 2 kilométernyit sétálni, a 70-74 évesek 34,8 százaléka, a 80 évesek és idősebbek 60,2 százaléka válaszolta azt, hogy nem tud. Azonos korcsoporton belül, illetve az időskorúak összességénél a fizikai állóképesség természetesen függ a konkrét egészségi állapottól, tehát az egészségesek között jóval nagyobb - az életkor sajátosságait figyelembe véve - a jó fizikai állapotban levők aránya, mint a fogyatékosok, a tartósan betegek és a csak egészségügyi panaszt említők között. Ez utóbbi három egészségi állapot kategória között is jelentősek a különbségek. Az előbbi példánál maradva az időskorúak összességét tekintve a csak egészségügyi panaszt említők 29,2 százaléka, a tartós betegek 50,5 százaléka, a fogyatékosok 68,5 százaléka jelezte, hogy nem tud 2 kilométernyit támogatás vagy segédeszköz nélkül sétálni. A férfiak a fizikai állóképességet tudakoló kérdésekre általában pozitívabb választ adtak, mint a nők. Ez egyrészt tulajdonítható a férfiaknak az egészségi állapottal kapcsolatos - már említett - eltérő attitűdjének, másrészt a biológiai adottságukból következő nagyobb fizikai állóképességüknek. Például az időskorú férfiak 41,3 százaléka jelezte, hogy 10 lépcsőn pihenés nélkül nem tud felmenni. Ez a mutató az időskorú nők körében már 58,5 százalék volt. Az időskorú népesség fizikai aktivitását jól körülhatárolják azok a kérdések, amelyek a mindennapi élet során előforduló tevékenységekre vonatkoztak. Ezek közé tartozik például a fürdés, zuhanyozás, mosakodás, öltözködés, főzés, vásárlás, könnyű és nehéz házimunka. Az életkor emelkedésével önmagában is egyre több nehézséget okoz ezeknek a tevékenységeknek az elvégzése. Különösen a rosszabb egészségi állapotú időskorúak vannak nehéz helyzetben. Az egyes tevékenységek elvégzésének nehézségi foka különböző, így például a lakáson belüli járkálás mindegyik egészségi állapot kategóriában kevésbé okoz gondot, mint a vásárlás, a nehéz házimunka. Az időskorúak ellátásával kapcsolatos feladatokat jól jellemzik azok az adatok, amelyek a lakáson kívüli mozgásra (eltávozás, vásárlás, ügyek intézése) vonatkoznak. A mindennapi élethez kapcsolódó tevékenységek a fogyatékosoknak, illetve a tartósan beteg idős14