1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A fővárosi lakáshelyzet főbb jellemzői (1992)

ÖSSZEFOGLALÁS

dául a vezetékes gázzal, a közüzemi csatornával való ellátottságot illetően - Budapest előnye továbbra is nagyon jelentős. A lakásállomány kor (építési év) és szobaszám szerinti megoszlása viszont változatlanul vidéken kedvezőbb, s e tekintetben a különbség 1980 óta még fokozódott is. Az egyszobás lakások száma 1980 és 1990 között 35 %-ról 25 %-ra csökkent, a három- és többszobásoké 23 %-ról 35 %-ra emelkedett. A kétszobás lakások aránya valamelyest mérséklődött, de így is a legmagasabb: 40 %, tehát továbbra is ez a lakásnagyság tekinthető átlagosnak. A komfortos lakások száma 1980 óta 28 %-kal, aránya 74 %-ról 87 %-ra emelkedett. A félkomfortosoké és a komfort nélkülieké csökkent, arányuk azonban változatlanul jelentősnek ítélhető. 1990 elején a budapesti lakásoknak 49 %-a volt összkomfortos, és ezekben a fővárosi lakosság 54 %-a élt. A három- és többszobás lakásoknak közel kétharmada, az egyszobásoknak kevesebb mint egyötöde volt összkomfortos. A vezetékes gázhálózatba bekapcsolt lakások aránya tíz év alatt 65 %ról 79 %-ra, a vízöblítéses WC-vel felszerelteké 80 %—ról 91 %—ra nőtt. 1990 elején a lakások 99 %-a rendelkezett hálózati vízvezetékkel és 87 %-a volt a közcsatorna-hálózatba bekötve, 5, illetve 6 százalékponttal nagyobb hányada, mint az előző népszámlálás idején. A lakásállomány növekedése a lakónépesség számának kismértékű fogyása mellett következett be, a laksűrűség eléggé jelentősen mérséklődött. 1990 elején 100 lakott lakásra 252, 100 lakott szobára 113 lakó jutott, 24-gyel, illetve 32-vel kevesebb az 1980. évinél. A laksűrűség vidéken ennél jobban csökkent, de a budapesti lakások laksűrűsége 1990. január l-jén is alacsonyabb volt a vidékre jellemzőnél. Kedvező változásnak minősíthető, hogy nőtt az egy háztartás, illetve az egy korcsoportba tartozó személyek által lakott lakások aránya. Az 1990. év elején a budapesti lakásoknak 86,6 %-ában élt egy háztartás, és 41,7 %ában laktak azonos generációt képviselő személyek, 1,5 illetve 3,2 százalékponttal nagyobb hányadában, mint 1980-ban. 1990 elején a budapesti család és nem család-háztartások 79 %-a rendelkezett önálló lakással. A lakóépületek száma a két népszámlálás közötti időszakban 5,5 %-kal gyarapodott. Ezen belül a földszintes lakóházak száma 2 %-kal, az emeleteseké 22 %-kal nőtt. A lakóházaknak jelenleg valamivel több mint egyötöde emeletes, s ezekben a fővárosi lakosság több mint háromnegyede él. - 6 -