1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A fővárosi lakáshelyzet főbb jellemzői (1992)

ÖSSZEFOGLALÁS - 3. A laksűrűség alakulása

A lakáshelyzet javulására utal az is, hogy nagymértékben nőtt azoknak a lakásoknak a száma és aránya, amelyekben egy generációhoz tartozó személyek - csak fiatalok, vagy csak középkorúak,illetve kizárólag időskorúak - laknak, s számottevően csökkent azoké, amelyekben három generáció képviselői élnek együtt. Az egy generációhoz tartozók által lakott lakások száma tíz év alatt 18 %-kal, aránya 38 %-ról 42 %-ra nőtt. Ezen belül legszámottevőbben - 25 %kai - a csak öregkorúak által lakott lakások száma emelkedett. 1990 elején az egy generációhoz tartozók által lakott lakások 47 %-ában öregkorú, 38 %-ában középkorú, 15 %-ában fiatalkorú személyek éltek együtt. A két generációba tartozó személyek által lakott lakások aránya 49 %-ról 48 %-ra csökkent. Ezeknek a lakásoknak 70 %-ában fiatal- és középkorúak, 22 %-ában közép- és öregkorúak laktak együtt. A kizárólag egy, illetve a két generációhoz tartozó személyek által lakott lakások több mint 90 %-a egy háztartásos lakás volt. 1990 elején a lakott lakások 8 %-ában éltek mindhárom generációt képviselő személyek, ami az 1980. évinél 2 százalékponttal kisebb hányadot jelent. Ezen lakások egyharmadában az ott lakók kettő, vagy annál több háztartást alkottak. A korösszetétel szerinti laksűrűség a csak öregkorúak és a csak középkorúak által lakott lakásokban a legjobb: 100 lakásra számítva 142, illetve 149 fő. Ennek az a magyarázata, hogy meglehetősen nagyszámú (összesen 91 ezer) öregkorú él egyedül önálló lakásban, s a középkorúak által lakott lakások közül is minden másodikban csak egy személy él. A laksűrűség azokban a lakásokban a legmagasabb (440 fő),amelyekben három generációhoz tartozó személyek élnek együtt, de az átlagosnál sokkal zsúfoltabbak azok a lakások is, amelyekre a fiatalok és a középkorúak együttélése jellemző. A lakott lakásoknak a lakók korösszetétele szerinti megoszlásában kerületcsoportonként eléggé nagy különbségek észlelhetők, s e tekintetben főleg a városmagot alkotó és a külső kerületek között jelentős az eltérés. A városmagot alkotó kerületekben például 1990 elején a lakott lakások 47 %-ában éltek egy generációba tartozó személyek, míg a külső kerületekben ez az arány csak 37 % volt. A különbség jórészt a csak öregkorú személyek által lakott lakásoknál jelent meg, amelyek az összes lakott lakáson belül a városmagot alkotó kerületekben 24 %-os részarányt képviseltek, a külső kerületeket jellemző 16 %-kal szemben. A két generáció életteréül szolgáló lakások aránya a külső kerületekben 53 %, a városmagot alkotó kerületekben ugyanakkor 41 % volt. - 20 -