1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A fogyatékosok életmódja és életkörülményei (1995)
A fogalmak magyarázata
is — különösen egyes fogyatékosságtípusnál például: gyengén látás — pontatlanok saját fogyatékosságáról. Mindezek ellenére az ilyen típusú vizsgálatok, a jelzett hiányosságokkal együtt is átfogó képet tudnak adni a fogyatékosok életkörülményeiről, életmódjukról. A népszámlálási adatfelvételnek — más témákhoz hasonlóan — nem is az a célja, hogy a fogyatékosokat hivatalosan nyilvántartó szervek adataival megegyezően megszámolja őket, hanem hogy a népszámlálás egyéb információival összesítve próbálja feltárni a fogyatékosok életviszonyait. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy egyes fogyatékostípusokat — például szellemi fogyatékosokat — lakossági kikérdezés alapján szinte lehetetlen teljes körűen felmérni, mert a kérdezett személy környezete ezt a típusú fogyatékosságot nehezen tárja fel az összeíró előtt. A különböző lakossági kikérdezésen alapuló felvételek közel azonos módon határozták meg a fogyatékos személyek körét. Az 1990. évi népszámlálásnál az a személy minősült fogyatékosnak, „akinek olyan testi vagy értelmi, illetve érzékszervi fogyatékossága van, amely gátolja őt a normális, a megszokott, az általános életvitel gyakorlásában". (Az 1990. évi népszámlálás során — elsősorban anyagi, illetve technikai megfontolásból — egy személynek csak egy fogyatékosságát lehetett összeírni, mégpedig az adott személy által legsúlyosabbnak tartottat. Egyébként is a fogyatékosok között a halmozott fogyatékosságban szenvedők aránya — korábbi lakossági kikérdezésen alapuló felvételek szerint is — alacsony.) A fogyatékosokkal kapcsolatos kérdés több alkérdésre tagolódik. (Az alkérdések összeállításakor, illetve az egész fogyatékos témakör népszámlálási programba történő beépítéséhez kikértük a fogyatékosokat tömörítő szövetségek, egyesületek véleményét, valamint a fogyatékosok oktatásáért felelős iskolák szakértőinek javaslatait.) Ezek közül a legfontosabb a fogyatékosság jellegének (típusának) és olcának a megállapítása. Fontos információkat jelenthetnek a fogyatékosság kezdetének idejére adott válaszok is. Az aktív korú fogyatékosok társadalomba történő integrációjának fontos eleme a munkamegosztásban elfoglalt hely. Ennek megállapításához nyújtanak segítséget azok a kérdések, amelyek azt tudakolták, hogy a fogyatékosság mennyire volt akadályozó tényező a munkavégzésben, illetve a fogyatékos személy az összeíráskor dolgozott-e és ha igen, akkor milyen jellegű — fogyatékosokat foglalkoztató speciális — munkahelyen. A fogyatékosság jellegének megállapításához támpontot nyújtott az a kérdés is, hogy a fogyatékos személy járt-e és ha igen, akkor milyen speciális jellegű iskolába (például vakok, siketek általános iskolája, mozgásjavító iskola). A fogyatékosokra vonatkozó alkérdések önmagukban is sok információt adnak e hátrányos helyzetű rétegről, de az adatok a népszámlálás által felvett többi ismérvvel összevetve hasznosíthatók leginkább. A számlálóbiztosi utasítás adott néhány támpontot a fogyatékosság jellegének (típusának) megállapításához. Például „testi fogyatékos" választ lehetett aláhúzni annál a személynél, akinek fogyatékossága (például végtaghiány, púposság) általában jól érzékelhető. „Mozgássérültének lehetett tekinteni azt a személyt, akinek a közlekedést korlátozó vagy akadályozó fogyatékossága volt. Az „értelmi fogyatékos" választ akkor lehetett adni, ha valaki érzékelhetően, vagy a környezete szerint nem fogja fel a hozzá intézett kérdéseket, értelmi képessége gátolja életvitelének gyakorlásában. Az 1990. évi népszámlálás fogyatékosadatainak ellenőrzéséhez elsősorban a korábbi KSH-felvételek (ELAR) információi alapján van lehetőség. Felhasználhatók továbbá a fogyatékos emberek érdekeit védő szövetségek nyilvántartásának adatai, a társadalombiztosítás rokkantakra vonatkozó információi. (Ez utóbbi nyilvántartások adatait azonban — az adatok forrásainak eltérése miatt — csak becslésszerűen, megfelelő hibahatárok elfogadásával lehet felhasználni.) Az adatok ellenőrzésénél figyelembe kell venni a személyiségi jogból eredő 140
