1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - A népszámlálás programja

< Az 1990-ben érvényes FEOR-ban a foglalkozás, munkakör, valamint az állománycsoport szerinti besorolás egymásra épülő, egységes rendszert alkotott, ily módon az állománycsoportba sorolást alapvetően a végzett tevékenység fizikai, illetve szellemi volta határozta meg. A fizikai foglalkozásúaknál a népszámlálás során — eltekintve az önállóktól és a segítő családtagoktól — a végzett munka képzettségi szintjétől függően az úgynevezett alapállomány-csoportokat alkalmaztuk, a szellemi foglalkozásúaknál pedig a FEOR szerinti alapállomány-csoportok alkalmazásával képeztük a beosztási kategóriákat (szinteket). Mind a hazai, mind a nemzetközi gyakorlatban már szinte az első népszámlálásoktól kezdve foglalkoztak a népesség bizonyos ágazati szerkezet szerinti bemutatásával. A tagolás, illetve a csoportosítás természetesen mindenkor az adott kor követelményeihez igazodott, ily módon a társadalmi-gazdasági szerkezet változásával párhuzamosan módosult. A népszámlálás során az összeírt személy munkáltatójára kérdeztünk rá, aminek alapján következtetni lehetett az adott személy ágazati hovatartozására. A több munkáltatónál dolgozók esetében azt kellett megjelölni, ahol a megfigyelt személy főfoglalkozását folytatta. A munkahelyre vonatkozó kérdés főleg a besorolás pontosítását szolgálta, ugyanis gyakorta előfordul — elsősorban költségvetési intézményekben dolgozóknál —, hogy munkáltatóként a felügyeletet ellátó szervet jelölik meg. Az ingázás vizsgálata az aktív keresők munkahelyének (város, község) és lakóhelyének földrajzi értelemben vett egybevetésén alapult. Annak megállapítása tehát, hogy az adott személy az ingázók csoportjába tartozik-e, nem direkt rákérdezéssel, hanem közvetett módon történt. E célból kérdeztük meg a teljes körű felvétel keretében az aktív keresőktől, hogy munkahelyük mely településen van, és oda honnan járnak dolgozni. Az eddigi népszámlálások során a napi ingázás vizsgálata kapott fő hangsúlyt, az időközönkénti ingázásról — az abban részt vevők számának és arányának megállapításán túl — ritkán készültek kombinatív feldolgozások. Az 1990. évi népszámlálás során az utóbbiak megfigyelésével — a reprezentatív felvétel keretében — részletesebben foglalkoztunk. Megtudakoltuk, hogy az érintettek mióta folytatják ezt az életformát, és rákérdeztünk, hogy milyen gyakorisággal ingáznak. Ugyanezen kérdéscsoport keretében a naponta ingázóknak is feltettük az előbbi kérdést, és náluk az ingázás okát is vizsgáltuk. Az ingázó életformát folytató személyeknél különösen fontos, de a többi aktív keresőnél sem lényegtelen annak ismerete, hogy a munkába járás kapcsán mennyi időt töltenek naponta utazással, s milyen közlekedési eszközöket vesznek igénybe. Ezért a megfigyelés e kérdéskörre is kiteijedt. A nyugdíjjogosultság általánossá válásával az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett az inaktív keresők száma és aránya. Ezzel egyidejűleg fokozatosan csökkent a nyugdíjas koron túl dolgozók létszáma, és jellemzővé vált a nyugdíj melletti foglalkoztatás. Ebből adódóan egyre szélesebb körben jelentkeznek olyan információk iránti igények, hogy a nyugdíjasoknak mekkora hányada dolgozik nyugdíj mellett, ugyanazt a tevékenységet folytatják-e, mint korábban, illetve milyen arányban foglalkoztatják őket azok a munkáltatók, ahol utoljára aktív keresőként dolgoztak. A említett igények kielégítése céljából a reprezentatív felvételbe külön kérdésanyagot iktattunk be. Az 1990. évi népszámlálási adatfelvétel foglalkozási kérdéseinek a feldolgozása az 1990ben használt nomenklatúrák alapján történt. A FEOR-nak, illetve a Tevékenységek Ágazati Osztályozási Rendszerének (TEÁOR) módszertani megújítása csak az 1990. évi népszámlálás végrehajtását követő években történt meg, amelynek alapját a szakmailag illetékes nemzetközi szervezetek, az ILO és az EUROSTAT által használt rendszerek alkották. 32