1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - Területi előkészítés

körű számbavétel biztosított, a kettős összeírás pedig kizárt. Lényegében e két alapelv szerint került kialakításra a körzetek többsége. A létszámtól függetlenül elhatárolt, a szociális követelményeknek meg nem felelő lakóhelyek, vagy az intézeti háztartások, illetve az új lakótelepek megkülönböztetetten kezelt körzetei is lehetőség szerint megfeleltek az említett előírásoknak. Ez a körzetkialakítási szisztéma három népszámlálás gyakorlatában is jól bevált, bár kétségtelen hátránya, hogy egyetlen célra — csak a népszámlálásra — orientált rendszer, más célra csak kisebb-nagyobb korrekciókkal alkalmas. A körzeteket korábban tíz évenként újra, az előzőektől függetlenül alakítottuk ki, mivel két népszámlálás között a térképek és az egyéb dokumentumok megőrzése nem volt megoldott. Az 1980. évi népszámlás után a különféle anyagok központi begyűjtése teljes körű volt, így ezek felhasználása biztosította, hogy az 1990. évi számlálókörzetek az 1980. évi körzethatárokhoz igazodjanak, kiegészítve azt természetesen a szükséges újabb körzetekkel (pl. új lakótelepeknél). Ez az elképzelés a szakemberek által régóta hiányolt számlálókörzet-szintű területi öszszehasonlíthatóságot is lehetővé teszi, még akkor is, ha a végrehajtás során — értelmezési problémák miatt — a kialakított elvek nem valósultak meg maradéktalanul. A számlálókörzetek kialakítási elveinek véglegesítése során további szempontokat is mérlegeltünk. Egyik alapproblémánk volt a számlálóbiztosok azonos terhelésének biztosítása az alapösszeírásban és a reprezentatív programban. Ezt úgy kívántuk elérni, hogy az 1980. évi 300 fős számlálókörzeteket 150 fős alkörzetekre bontottuk, amelyekből az alapösszeírás számlálóbiztosai hármat kaptak, míg a reprezentatív programban kettőt. Ez a megoldás ugyan némileg bonyolultabbá tette a szervezést, de pénzügyi-elszámolási, feldolgozási, raktározási vonatkozásban nem okozott problémát, sőt még bizonyos előnyökkel is járt. A számlálókörzetek számozására az eddig használt 3 jegyű számozás helyett 4 jegyű körzetszámokat alkalmaztunk, amelyekből az első három általában megegyezett az 1980. évi számlálókörzet-számokkal, a negyedik pedig az alkörzeti beosztást jelölte. A számláló- és alkörzeti beosztást a térképen való rögzítésen túl az aktuális utca-, házszám- és lakásjegyzékekre is rávezették, és ennek alapján készült a Számlálókörzeti cím- és névjegyzék, amelyhez az összeírandó területet ábrázoló térképvázlatot is kaptak a számlálóbiztosok. A területi előkészítő munkák befejezéseként a kialakított számláló-, illetve alkörzetekről településenként előzetes összesítő jegyzék készült, amely a körzetszámok növekvő sorrendjében megadta az egy-egy alkörzetben várhatóan összeírandó lakások és személyek számát. E két legfontosabb adat mellett ezen a jegyzéken tüntették fel a városrendezési körzetbe, illetve az alkerületbe tartozást, a településrészek nevét, az intézeti háztartásokat és lakóikat, valamint a számláló-, illetve alkörzetek lakóövezeti jellegének kódját is. (Lakóövezeten a számlálókörzet tágabb környezetét kell érteni, az alkalmazott kódrendszer annak beépítési jellegére, illetve funkciójára ad információt. A lakóövezet jellegére adott meghatározásokat a gyakorlatban nagyon különbözőképpen értelmezték, ezért a kapott információkat csak fenntartásokkal, kísérletként lehet értékelni.) Mindezek alapján történt a 20%-os reprezentatív felvétel mintájába kerülő számláló-, illetve alkörzetek kijelölése, valamint az összeírási nyomtatványok csomagolása is. A reprezentatív minta véglegesítése után került sor a számlálóbiztosok és az őket irányító-ellenőrző területfelelősök beosztására (egy területfelelőshöz általában öt számlálóbiztos tartozott). 12