A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyai

A lakások jelentős részében (28 százalék) két személy él, ez megegyezik az 1990. évi helyzettel. Növekedett viszont az egy személy által lakott lakások aránya: 19 százalékról 24 százalékra, ami a lakáskörülmények aspektusából mindenképpen pozitívumnak tekinthető, de más közelítésben azt jelenti, hogy már majdnem minden negyedik ember egyedül, magányosan él. Három vagy négy lakót a lakások 38 százalékban találunk, ez az arány 1990-hez képest alacsonyabb, de a változás jelentéktelen. A lakott lakások használati jogcím szerinti összetétele lényeges változást mutat 1990-hez képest. A főbérleti lakások túlnyomó része változatlanul önkormányzati (volt tanácsi) bérlakás, ám ezek számát az 1990 után nagymértékűvé vált értékesítés (magántulajdonba adás a bérlők számára) nagyon lecsökkentette. A 958 ezer főbérleti jogcímű lakás 496 ezerrel lett kevesebb, arányuk az 1990. évi 26 százalékkal szemben már csak 12 százalék. A különbség a tulajdonosi kategóriába került át, amely lakások aránya 74 százalékról 87 százalékra emelkedett. A korábbi népszámlálások során kiemelten kezelt, de egyre kisebb és kisebb számban regisztrált társbérleti jogcímű lakások jelentősége bár megszűnt, a társbérlet, mint jelenség azonban még nem tűnt el teljesen. A használati jogcím és a szobaszám összehasonlítása azt mutatja, hogy a tulajdonosként használt lakásoknak csak egytizede egyszobás és 44 százaléka három- vagy többszobás. A főbérleti jogcíműeknél fordított arányok tapasztalhatók: csaknem egyharmad részük egyszobás, míg a nagyobb, három- vagy többszobás lakások aránya nem éri el a 20 százalékot. A lakások felszereltsége, komfortossága alapvető jelentőségű a lakással való elégedettség szempontjából. A legutóbbi népszámlálás óta az egyes közművekkel való ellátottság hasonló ütemben fejlődött tovább, mint az előző évtizedekben. Kivétel csak a palackos gázellátás, amely 1980-ban érte el a csúcsot (52 százalék), majd 1990-ig enyhén, az utóbbi években pedig erőteljesebben csökkent. E visszaesés tulajdonképpen minőségi változás következménye: a palackos gáz használatát felváltotta a vezetékes gázellátás, amelynek fejlődése az 1990 utáni öt évben ugyanolyan mértékű, mint az azt megelőző tíz évben. (1980-ban 25,5 százalék, 1990-ben 40,8 százalék, 1994-ben 56,0 százalék a vezetékes gázt használó lakások aránya.) A hálózati vízvezeték trendje 1970 óta töretlenül emelkedik, már több mint 3,25 millió lakásban (a lakások 85,8 százalékában) van hálózati vezetékes víz. A hálózati vezetékes vízzel párhuzamosan, de néhány százalékponttal alacsonyabban alakul a vízöblítéses WC-vel ellátott lakások számának fejlődése (81,5 százalék). A csatornázottság aránya összességében megfelel a vezetékes vízellátásnak (89,7 százalék), és nagyjából fele-fele arányban közüzemi, illetve házi rendszerű a szennyvízelvezetés. 36 A lakott lakások felszereltségének alakulása . Hálózati vízvezeték , Vízöblítéses WC , Vezetékes gáz . Közeatom • Hazi csatorna •Palackgáz • Házi vízvezeték Millió labs