A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - Gazdasági aktivitás, foglalkozási összetétel

A fizikai—szellemi összetétel alakulása, és különösen az értelmiségi réteg jelentőségének fokozódása mellett az aktív keresők iskolázottságának növekvő színvonala is figyelmet érdemel. Ebben a vonatkozásban a folyamatos javulás egyértelműen kimutatható. Az általános iskola 8. osztályánál kevesebbet végzettek aránya 1970—1994 között töredékére (39,1 százalékról 1,6 százalékra) csökkent, minthogy a zömében alacsonyabban iskolázott idősebb korosztályokba tartozó népesség fokozatosan inaktívvá vált. A csak befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezők hányada egyharmadról egynegyedre változott. (E változás főleg az utolsó időszak eredménye.) A középfokú szakmunkásképző iskolát, illetve szakiskolát végzettek részesedése az elmúlt negyedszázad folyamán több mint három és félszeresére, az érettségizetteké több mint kétszeresére növekedett. A diplomásoknál ugyancsak kedvező tendencia tapasztalható. E csoport aránya 1970-ben alig több mint 5 százalékot, 1994-ben pedig közel 14 százalékot tett ki. Az aktív keresők legmagasabb iskolai végzettség szerint, 1970—1994 Százalék Év Összesen Általános iskola Befejezett Év Összesen 6. osztálynál kevesebb 6-7. 8. középfokú szakmunkásképző iskola, szakiskola középiskola felsőfokú iskola Év Összesen 6. osztálynál kevesebb osztály középfokú szakmunkásképző iskola, szakiskola középiskola felsőfokú iskola 1970 100,0 11,2 27,9 33,4 8,5 13,8 5,2 1980 100,0 4,8 13,7 35,4 16,9 21,1 8,1 1990 100,0 1,9 3,3 33,4 24,4 24,8 12,3 1994 100,0 0,6 1,0 24,5 30,4 29,7 13,7 1000 férfira jutó nő 1970 701 502 699 895 291 944 433 1980 768 690 889 944 293 1056 644 1990 801 603 690 960 366 1274 852 1994 814 667 792 1053 378 1291 902 A magasabb végzettséggel rendelkező aktív keresők körében a nők aránya növekedett. Az érettségizettek között már 1980-ban többségbe kerültek, és e többség azóta egyre kifejezettebbé válik. A diplomások rétegében a nők hányada 1970-ben még viszonylag alacsony volt, azóta viszont fokozatosan megközelíti a férfiakét. A gazdasági átalakulási folyamat egyik velejárójaként általában feltételezik, hogy a munkáltatók elsősorban a telephelytől eltérő lakóhelyről bejáró (ingázó) dolgozóktól válnak meg. E feltételezés nem teljesen igazolódott be, mert az ingázók aránya továbbra is jelentős maradt. 1994-ben számszerűen ugyan közel negyedmillióval kevesebben ingáztak, mint 1990-ben, viszont az ingázók hányada nem egészen egy százalékponttal (25,3 százalékról 24,5 százalékra) változott. Elmondható tehát, hogy az aktív keresőknek közel egynegyede jelenleg sem a lakóhelyén dolgozik. Az ingázók körén belül elsősorban a fiatalok (30 éven aluliak), valamint a magasabban képzettek (érettségizettek, diplomások) aránya növekedett. A dolgozók e csoportjának struktúrája tehát meghatározott irányok szerint módosult. Valószínűsíthető — bár e kérdés további vizsgálatot igényel —, hogy a gazdasági átalakulás különböző tényezőkön keresztül gyakorol hatást az ingázásra. A munkáltatók említett törekvését esetleg részben ellensúlyozhatja ugyanis, hogy a munkavállalók — éppen a munkanélküliség elkerülése érdekében — inkább hajlandók lakóhelyüktől távol dolgozni. E hajlandóság (a hosszabb utazási idő és magasabb utazási költségek vállalásával) érthető módon fokozottan fennállhat a munkanélküliség által elsősorban veszélyeztetett fiatal korcsoportokhoz tartozók körében. 21