1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - C/ Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyai

A lakás minőségét, a lakással való elégedettséget a szobaszám és az alapterület mellett nagymértékben meghatározza annak felszereltsége, komfortossága is. A legutóbbi népszámlálás óta a lakások felszereltségében — bár némileg kisebb ütemben mint az előző évtizedben — további jelentős javulás ment végbe. Vezetékes vízzel (hálózatból vagy házi rendszerből) már több mint 3 millió lakás rendelkezik, ami csaknem 84,7 %-os ellátottságot jelent. Ettől egy árnyalattal magasabb értékű a csatornázottság (85,2 h), amely nagyjából fele-fele arányban közüzemi, illetve házi csatorna. A közcsatorna majdnem kizárólagosan Budapestre és a városokra korlátozódik (96 %), a házi csatornával ellátott lakások többsége (61 h-a) viszont a községekben található. A vízöblítéses WC-vel való felszereltség (75,6 h) elmarad a vízvezetékkel, illetve a csatornával való ellátottságtól, ami a községek 60 Vosnál alacsonyabb ellátottságából következik. A gázellátás 87,5 %-os, de a gázt használó lakások többségében csak palackos gáz van. Említésre méltó, hogy a palackos gázzal ellátott lakások száma csökkent, amit csak az indokolhat, hogy a gázvezeték-hálózat bővítésével lehetővé vált a vezetékes gáz használatára való áttérés. (1980 óta több mint 250 települést kapcsoltak be a gázvezeték-hálózatba.) 49. A lakott lakások felszereltsége településtípusonként, százalékban ÉV, településtípus Vezetékes vízzel Hálózati PalackVízöblítéses WC-vel Köz- vagy házi csatornával ÉV, településtípus Vezetékes vízzel gázzal Vízöblítéses WC-vel Köz- vagy házi csatornával ÉV, településtípus ellátott lakás 1970 36,1 16,2 35,2 27,2 37,9 1980 65,0 25,5 52,1 53,3 67,8 1990 84,7 41,3 46,2 75,6 85,2 Ebből: 84,7 41,3 46,2 85,2 Budapest 98,7 80,0 5,9 91,7 99,1 városok 89,7 50,5 36,8 82,7 90,2 községek 71,1 9,1 79,5 58,6 71,8 A lakások felszereltségét a szobaszám szerinti nagyságkategóriánként elemezve kitűnik, hogy a nagyobb lakások lényegesen jobb minőségűek, azaz minél több a szobák száma, annál jobb a lakás felszereltsége is. A felszereltségen túl nem lényegtelen a lakások minősége, illetve a lakók kényelme szempontjából a fűtés módja, egyedi helyiségfűtés esetén pedig a használt fűtőanyag sem. 1990-ben 1,5 milliónál is több lakás központos fűtésű, ami majdnem 2,5-szerese az 1980. évinek. Ezen belül az etázsfűtés a legnagyobb arányú, ami nyilvánvalóan abból adódik, hogy ez a fűtési mód a községekben is széles körben elterjedt. A távfűtés Budapesten közel egyharmadnyi, a többi városban egynegyed részt tesz ki. Az egyedi helyiségfűtés a községekben meghaladja a 70 °-s-ot, a városokban 50 Vos, a fővárosban még ennél is alacsonyabb (48 %). Az egyedi helyiségfűtéshez használt energiahordozók közül csak a villany és a gáz aránya nőtt jelentősen, ez utóbbi több mint kétszeresére. Az olajfűtés az áremelkedések és a korlátozó intézkedések következtében nagyon visszaszorult, ma már harmada az 1980. évinek. A hagyományos szén- és fafűtés alig változott, minimális csökkenés tapasztalható mindkét fűtőanyagnál. Az egyedi helyiségfűtés jellemző nyersanyaga Budapesten a gáz (67 h), a többi városban a gáz (44 h) és a szén (35 h), míg a községekben a szén többsége (57 h) mellett meg kell említeni a fafűtést is (23 %). 41