1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - A/ A népesség főbb jellemzői

A szellemi munkakört ellátók valamennyi csoportjára az volt a jellemző, hogy a vizsgált húsz éven belül a jelentős létszámgyarapodás az időszak első tíz évében következett be. 1980 után a növekedés üteme erősen mérséklődött, illetve a műszakiak körében — a már korábban jelzett társadalmi-gazdasági problémák következtében — jelentős (16 Vos) visszaesés jelentkezett. Ebben az időszakban figyelemreméltó növekedést csak az egészségügyi és kulturális munkakört ellátók (9 h), valamint a számviteli, ügyviteli foglalkozásúak (8 \) körében lehetett tapasztalni. Ez utóbbiak között a férfi dolgozók jelentős (43 Vos) gyarapodása a banki, biztosítási, ügynökségi tevékenység térhódításával, továbbá a számítástechnika további kiszélesedésével kapcsolatos. A férfiak száma az 1980-as évtizedben kisebb-nagyobb mértékben minden más szellemi munkaterületen csökkent. A szellemi foglalkozásúak korösszetétele 1970-1990 között módosult. Jelentősen csökkent - az igazgatási, gazdasági csoport kivételével — az ifjúsághoz tartozók részaránya. Az utánpótlás iránti igények beszűkülése miatt a műszaki foglalkozásúak között ment végbe a legjelentősebb eltolódás a középkorúak, a 30-54 évesek javára, akiknek aránya e csoportban 1990-ben már 79 ís-ot tett ki. Az 55 éves és idősebb dolgozók hányada a szellemi foglalkozások csoportjaiban az 1970. évi 6-10 %-ról 1990-re 2-5 H-ra esett vissza. A szellemi foglalkozású aktív keresők foglalkozási főcsoport szerinti összetétele húsz év alatt elsősorban olyan tekintetben módosult, hogy a műszaki foglalkozásúak részaránya 1970-röl 1990-re egynegyedről alig több mint egyötödre mérséklődött, az egészségügyi és kulturális foglalkozásúak aránya ugyanezen időszakban 19 Vról 23 h-ra nőtt. 26. A szellemi foglalkozású aktív keresők foglalkozási főcsoport szerint Foglalkozási főcsoport Szám (1000 fő) Százalék Foglalkozási főcsoport 1970 1980 1990 1970 1980 1990 Műszaki 307 379 318 25,0 25,1 21,0 Igazgatási, gazdasági 326 391 398 26,5 25,9 26,3 Egészségügyi és kulturális 235 320 347 19,1 21,2 22,9 Számviteli, ügyviteli 362 418 452 29,5 27,7 29,8 Összesen 1230 1508 1515 100,0 100,0 100,0 Az aktív keresők ingázása A naponta ingázók számának korábbi erőteljes, még az 1970-es évekre is jellemző (1970 és 1980 között 242 ezres) gyarapodását az elmúlt évtizedben ellenkező tendencia váltotta fel. 1990. január elején 1 millió 42 ezer — a tíz évvel korábbinál 176 ezerrel kevesebb — aktív kereső járt lakóhelyéről naponta más településen lévő munkahelyére dolgozni. A jelentős számszerű csökkenés ellenére a naponta ingázók aktív keresőkön belüli aránya csak kevéssé (24 %-ról 23 %-ra) esett vissza; az ingázásnak a munkaerő-ellátásban játszott szerepe tehát jelentőségéből csak keveset veszített. Az a körülmény, hogy 1980 és 1990 között a naponta ingázók száma valamivel erőteljesebben esett vissza (14 V-kal), mint az aktív keresőké (12 %), elsősorban annak tudható be, hogy az aktív keresők létszámának nagymérvű fogyása kizárólag az ingázókat jelentós arányban foglalkoztató anyagi ágakból adódott, míg a fejlődő, létszámban is gyarapodó, de a gazdaság egészének kisebb hányadát kitevő nem anyagi ágakra kevésbé jellemző az ingázás. A növekvő közlekedési költségek is arra késztetik a munkavállalókat, hogy elsősorban lakóhelyük településének határain belül keressenek munkalehetőséget, a munkáltatókat pedig arra, hogy a munkahelyeket lehetőleg helyben lakókkal töltsék be. Feltehetően mérsékelték az ingázást a szaporodó kisvállalatok, magánvállalkozások, valamint a gyakran lakásukon dolgozó önállók számá24