Az 1984. évi mikrocenzus adatai (1985)

III.A NÉPESSÉG FŐBB JELLEMZŐINEK ALAKULÁSA - Az aktiv keresők főbb ágazati és foglalkozási jellemzői

98 %-ot meghaladó foglalkoztatottsági szintje jelzi a férfiak gyakorlatilag teljes foglalkoztatottságát. A fiatalabb korcsoportokba tartozó nőknél a gyermekgondozási segély igénybevétele - mely leginkább a 20-29 évesek körében számottevő - mérsékli a gazdaságilag aktivak arányát. A gyermekgondozási segélyen levő nők beszámításával a két nem foglalkoztatottsági szintje a 40 éven aluli korcsoportokban lényegében kiegyenlített. A munkaképes koron belül a 40 éves és idősebb korcsoportokban a tartós rokkantságot előidéző megbetegedések, továbbá a munkaképes kor utolsó öt évében a korkedvezményes nyugdíjazások jelentősen mérséklik a foglalkoztatottsági szintet. A munkavállalási korú nem tanuló, úgynevezett "egyéb eltartott" nők csoportja - mely az elméleti munkaerő-tartalékot alkotja - az elmúlt évtizedben és 1980 óta is tovább csökkent. A megfelelő korú női népességnek 1970-ben még közel egynegyede,. 1980-ban 11 %-a, 1984 végén pedig már csak 8 %-a tartozott e kategóriába. A tényleges munkaerő-tartalékot képező eltartott nők köre azonban ennél szűkebb, mivel az "egyéb eltartott" nők korösszetétele munkavállalás szempontjából eleve kedvezőtlen, továbbá jelentős közöttük azoknak a száma, akik különböző okok /szakképzettség, illetve megfelelő helyi munkalehetőség hiánya, egészségi állapot, családi lekötöttség stb./ miatt nem tudnak, illetve nem kivánnak munkát vállalni. AZ AKTIV KERESŐK FŐBB ÁGAZATI ÉS FOGLALKOZÁSI JELLEMZŐI Az aktiv keresők ágazati és foglalkozási összetételének alakulását az 1980-as évek első felében nagyrészt a korábbi tendenciák jellemezték, de némely vonatkozásban újszerű folyamatok is jelentkeztek. Az anyagi ágak közül az iparban és az építőiparban dolgozó aktiv keresők számának huzamosabb idő óta tartó növekedését még az elmúlt évtized közepén csökkenés váltotta fel, mely az 1980-as években is folytatódott. Az iparban dolgozók száma az elmúlt öt év során jelentősen, 110 ezerrel /6 %-kal/ csökkent. E tendencia az iparon belüli ágazatok többségét jellemezte. A számszerű visszaesés különösen két ágazatban /a könnyűiparban és a gépiparban/ volt jelentős. Visszaesés mutatkozott továbbá olyan ágazatokban, amelyek a nehéz munkafeltételek miatt hosszabb ideje munkaerőgondokkal küzdenek /pl. kohászat, épitőanyagipar/. Ezzel szemben a bányászatban - ahol korábban a gazdaságtalan szénbányák szanálásával kapcsolatban a létszám nagymértékben csökkent az utóbbi évek folyamán már csak igen mérsékelt visszaesés volt tapasztalható. Az iparon belüli szerkezeti változást tükrözi az élelmiszeripar 1970 óta folyamatosan növekvő szerepe. Az 1980-as évtized eddig eltelt éveiben az iparban dolgozók népgazdaságon belüli részaránya is csökkent. 1970-ben az aktiv keresőknek 36 %-a az iparban helyezkedett el, 1980ban ez az arány az egyharmadot alig haladta meg, jelenleg pedig már azt sem éri el. Az építőipar aktiv keresőinek száma - az állami beruházási és lakásépítési tevékenység visszafogása miatt - az 1980 óta eltelt időszakban 11 %-kal esett vissza. Ennek eredményeként az építőiparban foglalkoztatottak részaránya is csökkent /8 %-ról 7 %-ra/. A közlekedés, posta és távközlés, a vízgazdálkodás, valamint az egyéb anyagi tevékenység területén az aktív keresők állománya egészen az 1970-es évtized végéig folyamatosan növekedett. 1980-tól kezdve azonban ezekben az ágakban is mérsékelt csökkenés tapasztalható. Az e három népgazdasági ágban dolgozók együttes száma jelenleg 22 ezerrel, 4 %-kal kevesebb, mint 1980-ban volt. Az anyagi ágak közül az 1980 utáni években egyedül a kereskedelemben folytatódott az aktiv keresők számának növekedése, de a létszám gyarapodásának üteme itt is mérséklődött: az 1970-1980 közötti 10 ezres évi átlaggal szemben az 1980-as évtized első felében átlagosan évi 2 ezer főt tett ki. A kereskedelemben dolgozók részaránya jelenleg meghaladja a 10 %-ot. 6. 1984. évi Mikrocenzus 41