Az 1984. évi mikrocenzus adatai (1985)

III.A NÉPESSÉG FŐBB JELLEMZŐINEK ALAKULÁSA - Gazdasági aktivitás

Az aktiv keresők 59 %-a fogyaszt alkoholt /ebből rendszeresen 11 %/. A nemenkénti különbség ugyanugy szembetűnő, mint a népességnél: az aktiv kereső férfiak 76 %-a, a nők 37 %-a /rendszeresen 19, illetve 1 %/ iszik szeszes italt. A fizikai foglalkozású férfiak 77 %-a, a szellemiek 71 %-a fogyaszt alkoholt. Nők körében arányuk 34, illetve 43 %, tehát ugyanaz a jelenség figyelhető meg, mint a dohányzás esetében. A férfiak közül a leggyakoribb a szeszesital-fogyasztás a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak körében /80 %/ és a legritkább az egészségügyi szellemi dolgozók között /63 %/. A nőknél viszont a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak képviselik a legkisebb arányt /28 %/, ugyanakkor leginkább az igazgatási és igazságszolgáltatási munkakörökben dolgozó szellemiek fogyasztanak szeszes italt /együttes arányuk 49 %/. Az élvezeti cikkek együttes fogyasztása leginkább az aktiv keresőknél jellemző. A csaknem másfél millió dohányzó, illetve a több mint kétmillió alkoholt fogyasztó aktiv kereső férfi közül 1,2 millió mindkét élvezeti cikkel él. Számuk magas az aktiv kereső nők körében is: a 641 ezer dohányzó és a 814 ezer szeszes italt fogyasztó aktiv kereső nő közül mintegy 340 ezren dohányoznak és alkoholt is fogyasztanak. GAZDASÁGI AKTIVITÁS 1984 végén hazánk népességének 46 %-a folytatott aktiv kereső tevékenységet, 23 %-a tartozott az inaktiv keresőnek minősülő nyugdijasok és gyermekgondozási segélyen levők közé, 31 %-a pedig eltartott volt /szemben az 1980. évi 47, 21, illetve 32 %-os aránnyal/. Az aktiv keresők népességen belüli arányának az 1970-es évek közepétől tapasztalt csökkenő tendenciája az 1980-as években is folytatódott. A visszaesés elsősorban azzal függ össze, hogy a nyugdíjkorhatárt átlépők közül egyre kevesebben dolgoztak tovább aktiv keresőként, s ehhez járult, hogy egyre kisebb létszámú évjáratokba tartozók léptek munkaképes korba - s közöttük is növekedett a különböző fokon továbbtanulók aránya -, igy fokozatosan csökkent az ifjúsági munkaerő-utánpótlás. A munkába lépő kis létszámú évjáratokba tartozók az utóbbi években tehát nem fedezték a nyugdíjazásból és halálozásból adódó veszteséget, számottevő mobilizálható munkaerő-tartalék pedig már nem állt rendelkezésre. Az életkor felső határának kitolódása folytán tovább emelkedett az időskorúak száma és aránya, ami egyben - tekintettel az általános nyugdíjjogosultságra - a nyugdijasok népességen belüli arányának további növekedését eredményezte. Ebben - a népesség korösszetételének eltolódása mellett - szerepet játszott az a körülmény is, hogy a nyugdíjra jogosultak a korábbinál nagyobb arányban éltek a nyugdijazás lehetőségével, és emelkedett a korkedvezményes, illetve rokkantsági nyugdijasok száma is. Mig az inaktiv keresők között 1980 óta a nyugdijasok száma tovább növekedett, addig a gyermekgondozási segélyen levő anyáké - összefüggésben a születésszám alakulásával - csökkent. Az eltartottak népességen belüli aránya az 1970-es évtizedben jelentősen visszaesett, 1980 óta kissé tovább csökkent. Az eltartottak körén belül a tanulók száma az 1980-as években - ellentétben a korábbi tendenciával - növekedett, mivel az 1970-es évek nagy létszámú évjárataiba tartozók fokozatosan tanköteles korba léptek. Az eltartottak körét ma már szinte teljes egészében olyan személyek alkotják, akik életkoruknál vagy helyzetüknél fogva nem vállalhatnak munkát /gyermekek, tanulók, öregek, tartós betegségben szenvedők, családilag lekötöttek stb./. 39