A fővárosi népesség összetételének és lakáshelyzetének főbb jellemzői az 1984. évi mikrocenzus alapján (1985)

Lakáshelyzet

zőtlenebb a vidékinél a budapesti lakások nagyság szerinti összetétele és átlagos nagysága is. Az egyszobás lakások aránya pl. Budapesten jóval nagyobb, mint a vidéki városokban /17 %/, illetve községekben /20 %/, s itt a legmagasabb 2 ^ 2 . / 8 %/ az eges zen kisméretű - 30 m alatti - lakasok aranya is. A 80 m -nel nagyobb alapterületű lakások ezzel szemben a fővárosban csak alig több mint 15 %os részarányt képviselnek, 12 százalékponttal kisebb hányadot, mint vidéken. Az uj építkezések és a korábbiaknál nagyobb számban végzett lakáskorszerűsítések nyomán az elmúlt 5 év alatt a lakott lakások felszereltsége és komfortossága is javult. 1980 és 1984 között a vezetékes gázzal ellátott lakások aránya pl. 65 %-ról 72 %-ra, a fürdőszobával, illetve mosdóhelyiséggel rendelkezőké 77 %-ról 85 %-ra, a központi fűtésű lakásoké pedig 31 %-ról 43 %-ra /ezen belül a táv-, illetve tömbfütésüeké 23 %-ról 29 %-ra/ nőtt. 1980 óta az összkomfortos, illetve komfortos lakások aránya 5 százalékponttal, 79 %-ra emelkedett, a félkomfortosoké ugyanakkor 7,5 %-ról 6 %-ra, a komfort nélkülieké pedig 18 %-ról 15 %-ra csökkent. A fővárosi népesség lakáshelyzetének javulását - a lakásállomány minőségi összetételében bekövetkezett kedvező irányú változások mellett - a laksürüség további csökkenése is jelzi. 1984. október 1-én 100 lakott lakásra 261, 100 lakott szobára pedig 125 lakó jutott, 15-tel, illetve 20-szal kevesebb, mint 1980-ban. A laksürüség változatlanul jóval alacsonyabb, mint vidéken, ami alapvetően az egyedülállók és az egycsaládos háztartások magas arányával függ össze. A budapesti lakáshelyzet értékelésénél nem hagyható figyelmen kivül, hogy a főváros lakásállományán belül az 1945 előtt épült lakások jóval nagyobb hányadot képviselnek, mint vidéken. A budapesti lakásállomány fele a II. világháború előtt, s ezeknek is közel 30 %-a a századfordulót megelőzően épült. A fővárosra tehát - a jogos mennyiségi és minőségi lakásigények kielégitése mellett - az elöregedett lakásállomány felujitása is tetemes anyagi terheket ró. A vidékre jellemzőnél súlyosabb lakásgondokkal is összefüggésbe hozható, hogy a fővárosban a lakók nagyobb hányada szeretne jelenlegi lakáskörülményein változtatni, mint vidéken. Az 1984. októberi adatfelvétel során a fővárosi lakásokban élők 19 %-a jelezte ilyen értelmű szándékát. A döntő többség /77 %/ problémájának megoldását lakásváltoztatással, mégpedig elsősorban lakáscserével, illetve tanácsi, szolgálati lakás kiutalásával tudja elképzelni, az épités és a vásárlás, mint lakásváltoztatási mód viszonylag kis hányaduk tervében szerepel. - 24 -