Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

I. ÖSSZEFOGLALÓ

Az aktiv keresők 28 %-ának naponta egy óránál több időre volt szüksége ahhoz, hogy elérjen a munkahelyére és onnan hazatérjen. Különösen megterhelő volt az utazás azok számára, akik az emiitett okból másfél óránál hosszabb ideig utaztak naponta. E legkedvezőtlenebb helyzetű csoportba 755 ezer munkavállaló tartozott, akik közül 445 ezren ingázók, illetve 241 ezren olyan fővárosi lakosok voltak, akik általában többszöri átszállással jutottak el munkahelyükre. 1984-ben 2 millió 329 ezer volt azoknak az aktiv keresőknek a száma, akik munkahelyükre olyan egy vagy több jármüvei utaztak, amely/ek/nél elvileg várakozási idővel is számolni kellett. Az aktiv keresők e szűkebb körén belül 32, illetve 34 %-os arányt képviseltek a legfeljebb 10 percig, valamint az annál tovább, de maximum félórát várakozók, és 8 % volt azoknak az aránya, akik félóránál többet voltak kénytelenek közlekedési eszközre várakozni. További 26 % - bevallás szerint - várakozási időveszteség nélkül közlekedett, akiknek zöme kizárólag egy - általában kötött menetrend szerint közlekedő - jármüvei utazott /vonattal, távolsági, illetve vállalati autóbusszal/. A hosszabb várakozási idő a több jármüvei közlekedőkre volt jellemző: a három vagy több közlekedési eszközzel utazóknak 22 %-a, mig az egy jármüvei közlekedőknek csak 7 %-a várakozott félóránál hosszabb ideig. 1984-ben a nappali tagozaton tanuló diákok 31 %-ának kellett jármüvei utaznia az iskolába, tehát túlnyomó többsége gyalog vagy egyáltalán nem közlekedett. /Ez utóbbiak lakása vagy kollégiumi szállása azonos épületben, illetve épülettömbben volt az iskolával./ A jármüvei közlekedő tanulók döntő többsége /84 %-a/ is csak egy jármüvei utazott, igy viszonylag egyszerűen, átszállás nélkül jutott el az iskolába. Az ingázó diákok helyzete a közlekedés szempontjából sokkal kedvezőtlenebb volt a lakóhelyükön tanulókénál, mivel az ingázók 96 %-a csak jármüvei tudott eljutni az iskolába, a lakóhelyükön tanulók háromnegyedének viszont egyáltalán nem kellett ilyen célból jármüvei utaznia. A jármüvei közlekedő diákok közül is jobb helyzetben voltak a helyben tanulók, tekintettel arra, hogy közöttük magasabb volt azoknak az aránya /87 %/, akik egy közlekedési eszközzel, vagyis átszállás nélkül eljutottak az iskolába, mint az ingázó diákok körében /77 %/• A nappali tagozaton tanuló diákok 70 %-a legfeljebb félórát, 18 %-a fél- és egy óra közötti, 12 %-a pedig annál több időt forditott naponta arra, hogy elérjen az iskolába és onnan hazatérjen. Ez utóbbi csoportba tartozó 235 ezer diák közül 122 ezer volt azoknak a legkedvezőtlenebb helyzetben levőknek a száma, akiknél az utazás napi másfél óránál többet vont el a szabadidőből. A leghosszabb ideig utazó diákok 5 3 %-a szakmunkásképző iskolai és szakiskolai, 31 %-a középiskolai tanuló volt, vagyis döntő többsége valamilyen középfokú képesitést nyújtó iskolába járt. A másfél óránál hosszabb ideig utazó diákok 55 %-a községekben, 26 %-a a fővárosban, 19 %-a pedig vidéki városokban lakott. 8