Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

III. AZ AKTIV KERESŐK ÉS A NAPPALI TAGOZATON TANULÓK UTAZÁSI SZOKÁSAI - A nappali tagozaton tanulók utazásának módja és időtartama

részt az ingázókra volt jellemző. Az ilyen hosszan várakozók a lakóhelyükön munkát vállalók között mindössze 3 %-os, az ingázók között viszont 15 %-os arányt - ezen belül a három vagy több jármüvei közlekedők körében mintegy egyharmadot - képviseltek. Érdekes, hogy az ingázókon belül magasabb volt azoknak az aránya /31 %/, akik ugy nyilatkoztak, hogy nem kellett közlekedési eszközre várakozniuk, mint a lakóhelyükön dolgozók között /24 %/. Ez feltehetően az igénybe vett járműfajták különbözőségével függ össze. Az ingázók esetében ugyanis jóval gyakoribb volt a kötött menetrend szerint közlekedő jármüveken történő utazás /vonat, távolsági autóbusz/, mint a helyben munkát vállalók között, továbbá a vállalati autóbusz igénybevétele is inkább az ingázókra volt jellemző. A nappali tagozaton tanulók utazásának módja és időtartama 1984-ben a nappali tagozaton tanulók többsége /65 %-a/ gyalog jutott el az iskolába, igy csak kisebb hányada /31 %-a/ kényszerült arra, hogy jármüvei közlekedjen, további 4 %-ának pedig egyáltalán nem kellett utaznia, mivel lakása vagy a kollégiumi szállása azonos épületben, illetve épülettömben volt az iskolával. A jármüvei közlekedő tanulók többsége /84 %-a/ csak egy jármüvei utazott, igy viszonylag egyszerűen, átszállás nélkül jutott el az iskolába. A közlekedési mód tekintetében jelentós eltérések tapasztalhatók a különböző fokozaton tanulók körében. Az alsófoku oktatás intézményrendszerének területi elhelyezkedéséből adódóan az általános iskolai tanulók négyötödének nem kellett jármüvet igénybe vennie ahhoz, hogy eljusson az iskolába, tehát gyalog vagy egyáltalán nem közlekedett, a jármüvei utazók zömének /97 %-ának/ pedig csak egy közlekedési eszközzel kellett utaznia. Közlekedés szempontjából a szakmunkásképző iskolák, szakiskolák tanulói voltak a legkedvezőtlenebb helyzetben; körükben volt a legalacsonyabb a gyalog vagy nem közlekedők aránya /30 %/, ugyanakkor a jármüvei utazók közel egynegyede legalább két közlekedési eszközzel utazott. Az ilyen tipusu iskolák tanulói közül különösen a fővárosi és a községi lakosok között volt magas a jármüvei utazók aránya /39, illetve 32 %/. Ez nagyrészt összefügg azzal, hogy az ilyen tipusu iskolák területi elhelyezkedése adott, ugyanakkor a kollégiumi férőhelyek száma viszonylag alacsony, ezért az ilyen jellegű iskolába járó községi lakosok jelentós hányada ingázni kényszerült, a fővárosiaknak pedig városon belül kellett nagyobb távolságot megtenni. A középiskolai tanulók helyzete a közlekedés szempontjából kissé kedvezőbb volt az előbbiekénél. A középiskolákban tanuló diákok mintegy kétötöde gyalog jutott el az iskolába, emellett a jármüvei közlekedők között is alacsonyabb volt a több közlekedési eszközt igénybe vevők aránya /19 %/. A felsőfokú iskolák hallgatóinak többsége /53 %-a/ viszont gyalog tudta megközeliteni az oktatási intézményt, ami részben összefügg azzal, hogy közöttük jelentős a kollégiumokban lakók száma, s a kollégiumokat lehetőleg a tanintézetek közelében létesitik. A jármüvei közlekedő felsőfokú tanintézeti hallgatók között viszont magasabb volt a két vagy több közlekedési eszközzel utazók aránya /30 %/, mint a különböző középfokú képesítést nyújtó iskolába járók körében /21 %/. A tanulók közlekedési módja főbb településtípusok szerint jelentős szóródást mutatott. A fővárosban lakó diákok között jóval alacsonyabb volt a csak gyalog, illetve az egy jármüvei közlekedők aránya, mint a vidéken élő tanulók körében. A jármüvei közle kedő diákok egyharmada több közlekedési eszközzel utazott, szemben a vidéki városokban, valamint a községekben lakóknál tapasztalt 7, illetve 14 %-os aránnyal. A viszonylag magas községi arányt az indokolja, hogy az itt élő több jármüvei közlekedő tanulók szin te teljes egésze ingázó volt.