Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

III. AZ AKTIV KERESŐK ÉS A NAPPALI TAGOZATON TANULÓK UTAZÁSI SZOKÁSAI - Az aktiv keresők utazásának módja és időtartama

III. AZ AKTÍV KERESŐK ÉS A NAPPALI TAGOZATON TANULÓK UTAZÁSI SZOKÁSAI Az életmóddal, az életkörülményekkel foglalkozó kutatások során gyakran felmerülő kérdés, hogy az emberek mennyi időt töltenek utazással és a közlekedési eszközök melyik fajtáját választják, illetve a különböző közlekedési eszközöket milyen mértékben veszik igénybe. Az életmódra különösen jelentós hatást gyakorol az utazási idő azon része, amely rendszeres időközönként, általában naponta ismétlődik.A népesség két nagy csoportjánál, az aktiv keresőknél és a nappali tagozaton tanulóknál található meg általában ez a periodicitás, igy a mikrocenzus keretében náluk vizsgáltuk a munkába, illetve iskolába járással összefüggő oda- és visszautazásra fordított együttes időtartamot és közlekedési módot. A megfigyelés keretében külön vizsgáltuk a téli és az attól eltérő időszakra, vagyis az év nagy részére jellemző utazási szokásokat. Az elemzésnél elsősorban az utóbbit vettük alapul, de szükség szerint utalunk a lényegesebb eltérésekre, illetve esetenként ismertetjük a télre jellemző adatokat is. Az aktív keresők utazásának módja és időtartama 1934-ben az aktiv keresők 8 %-a volt abban az előnyös helyzetben, hogy munkavégzés miatt nem kellett naponta rendszeresen utaznia, mivel munkáját otthon végezhette /pl. bedolgozok, segitő családtagok/, vagy mert munkahelye és lakása azonos épületben, épülettömben volt /pl. az iskola épületében lakó tanitók, tanárok, vagy a gyógyszertár épületében lakó gyógyszerészek, a házfelügyelők stb./. Az aktiv keresők nagy többsége, 4 millió 542 ezer fő azonban külön időráfordítással - közülük 944 ezer dolgozó közlekedési eszköz igénybevétele nélkül, vagyis gyalogosan - jutott el a munkahelyére. Megközelítően 3 millió 600 ezer dolgozó, az aktiv keresők közel háromnegyede /73 %-a/ tehát a munkába járás során valamilyen - egy vagy több - jármüvei közlekedett. A közlekedési eszközt igénybe vevők döntő többsége /86 %-a/ csak egy jármüvei utazott, 12 %-a két jármüvet vett igénybe, s mindössze 2 % volt azoknak az aránya, akiknek három vagy több jármüvei kellett a munkába járás kapcsán utazniuk. Budapest nagyvárosi jellegéből következik, hogy a fővárosban lakó aktiv keresők között jóval alacsonyabb volt a csak gyalog közlekedők aránya /12 %/, mint a vidéki városokban /25 %/, vagy a községekben /17 %/ élők körében. /A vidéki városokban gyalog közlekedőkhöz képest viszonylag alacsony községi arányt pedig nagyrészt az indokolja, hogy a községekben élő aktiv keresők közül igen sokan ingáznak, ami szinte kizárólag jármű igénybevételét jelenti./ A munkahelyükre jármüvei közlekedő fővárosi lakosok között viszont sokkal magasabb volt a legalább két jármüvei utazók aránya /35 %/, mint a vidéki városokban /4 %/, vagy a községekben /12 %/ lakók körében. Ez más megközelítésből azt jelenti, hogy a két vagy több közlekedési eszközt igénybe vevők többsége /53 %-a/ fővárosi, több mint egyharmada /36 %-a/ községi lakos volt, s lényegében csak egytizedük /II %-uk/ élt vidéki városokban. A viszonylag magas községi arányt ez esetben is az ingázók magas hányada indokolja. Az arányok Budapest esetében a téli évszakra is jellemzőek voltak; szám szerint azonban télen kissé többen vettek igénybe két vagy több jármüvet, mint a többi évszakban, ami természetesen a gyalog, vagy az egy jármüvei közlekedők számát csökkentette. A vidéki városokban viszont a téli időszakban 25 ezerrel, a községekben 31 ezerrel többen mentek gyalog munkába, mint az attól eltérő évszakokban, s csaknem ugyanennyivel volt 37