Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

II. AZ AKTIV KERESŐK ÉS NAPPALI TAGOZATON TANULÓK INGÁZÁSA - A nappali tagozaton tanulók ingázása

1984-ben leginkább a középfokú szakmunkásképző iskolák, szakiskolák, legkevésbé az általános iskolák tanulói ingáztak: az előbbiek több mint egyharmada /35 %-a/, az utóbbiak 4 %-a járt naponta lakóhelyétől eltérő településre tanulni. Az alapfokú oktatásban való részvétel általánossá tétele, illetve a tankötelezettség bevezetése során alapvető szempont volt olyan általános iskolai hálózat kialakitása, amely lehetőséget biztosit arra, hogy a tanulók legifjabb csoportjába tartozók nagy többsége lakóhelyén, lehetőleg lakásához közeli iskolába járhasson, és csak végső esetben kényszerüljön naponta ingázni. Ebből következik, hogy a fővárosban és a vidéki városokban élő általános iskolai tanulók között csak elenyésző hányadot /egyaránt 0,3 %-ot/ képviseltek az ingázók, a községekben élők körében arányuk azonban már számottevő /9 %/ volt, szám szerint több mint 50 ezer gyermek ingázását jelentette. Ez alapvetően összefügg azzal, hogy sok kis községben szinte elnéptelenedtek az általános iskolák egyes évfolyamai, igy - a pedagógus hiányra is tekintettel - célszerűbb megoldásnak kinálkozott az iskolák körzetesitése. Esetenként megfelelő tanulói létszám ellenére is éltek ezzel a lehetőséggel, megszervezve a gyermekek utaztatását inkább egy-egy nagyobb község jobban felszerelt,megfelelő oktató személyzettel rendelkező iskolájába csoportosították őket. Különösen magas volt az ingázó általános iskolások aránya Somogy megyében /14 %/, továbbá Zala,Baranya, Vas, Tolna és Veszprém megyében /8 és 12 % között/. Ezzel szemben igen alacsony volt /az 1 %-ot sem érte el/ Békés, Hajdú-Bihar és Szolnok megyében, ahol sok diák él a tanyaközpontok kollégiumaiban. Az ingázási arány a felsőfokú iskolák hallgatói körében sem volt sokkal magasabb /7 %/, mint az általános iskolai tanulók között. Ez nagyrészt azzal függ össze, hogy a felsőfokú oktatási intézmények nemcsak saját településük területéről, hanem általában az egész országból, de mindenképpen nagy kiterjedésű beiskolázási területről vesznek fel hallgatókat. Ezeknek a nagy távolságban lakó diákoknak megoldhatatlan lenne a napi bejárás. A felsőfokú iskolák kollégiumai jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a hallgatók döntő többsége - ha ideiglenesen is - azon a településen lakjon, ahol tanul. A felsőfokú iskolákban tanulók csupán 4 %-a folytatta ugy tanulmányait, hogy ezalatt is valamely községben lakott. Ezek a hallgatók feltehetően az iskola székhelyéhez közeli településen laktak, igy a napi bejárás nem okozott számukra különösebb megterhelést. Erre utal,hogy a községkből ingázó felsőfokú iskolai tanulók 40 %-a Pest megyében lakott. Ingázás szempontjából legkedvezőtlenebb helyzetben a középfokú oktatási intézményekben tanulók, azon belül is a szakmunkásképző iskolák, szakiskolák tanulói vannak. Ez utóbbiak körében tapasztalt magas /35 %-os/ ingázási arányt nagyrészt az indokolja, hogy az ilyen tipusu iskolák területi elhelyezkedése adott, ugyanakkor a kollégiumi férőhelyek száma viszonylag alacsony. A községekben csak nagyon kevés ilyen tipusu iskola található, amire az is utal, hogy 1984-ben a községekben lakó szakmunkásképző iskolai és szakiskolai tanulóknak mindössze egyötöde folytatta lakóhelyén tanulmányait, szemben a vidéki városokban élők 39 %-os és a fővárosban lakók 99 %-os arányával. Az adatok is jelzik, hogy Budapesten a legszélesebb körű a szakmák közötti választási lehetőség, ami a vidéki városokban már jóval korlátozottabb, a községekben levő iskolák pedig alig nyújtanak választási lehetőséget. A középiskolai tanulók mérsékeltebben /22 %-os arányban/ ingáztak, mint a középfokú szakmunkásképző iskolák, szakiskolák diákjai. Az ilyen iskolatípusba tartozó szakközépiskolák területi elhelyezkedése a szakmunkásképző iskolákéhoz hasonló, de ezt részben ellensúlyozza, hogy területileg egyenletesebb a szakmák szerint nem specializálódott, hanem általános képzést nyújtó gimnáziumok eloszlása. Igy a középiskolások közül főleg a községekben lakók ingáztak /78 %-os arányban/, mivel az ilyen jellegű iskolák kollégiumi férőhelyeinek száma - hasonlóan a szakmunkásképző iskolákhoz - viszonylag alacsony. 35