Az aktív keresők és az iskolai tanulók napi ingázása és utazási szokásai (1988)

II. AZ AKTIV KERESŐK ÉS NAPPALI TAGOZATON TANULÓK INGÁZÁSA - Az ingázó aktiv keresők összetételének főbb jellemzői

vezetők /33 %/. A főcsoportra jellemző átlagot /19 %/ jóval meghaladta még az állatorvosok /28 %/, a gyárrészleg-, gyártási ág vezetők, mezőgazdasági üzemvezetők aránya /26 %/, ugyanakkor az átlaqtól messze elmaradt az üzemi programozó, -diszpécser, -koordinátor munkakörökben dolgozók ingázásának mértéke /II %/. Az igazgatási, igazságszolgáltatási, gazdasági, forgalmi és áruforgalmi jellegű foglalkozásokat magában foglaló - meglehetősen heterogén - főcsoportba tartozó aktiv keresők közül kiemelkedően magas volt a közlekedési, postai, távközlési közvetlen forgalmi irányitók ingázásának mértéke /41 %/, de a szövetkezeti vezetők, a közlekedési, postai, távközlési szakmai irányitók, valamint forgalmi foglalkozásúak is jelentős /az előbbi két csoportba tartozók egyaránt 25 %-os,az utóbbiak 21 %-os/ arányban ingáztak. A főcsoporton belül legalacsonyabb volt az ingázás gyakorisága a központi államigazgatási szervek, illetve a pártés tömegszervezetek főelőadói, előadói, továbbá a számitástechnikai szakmai irányitók között /8—9 %/, de nem sokkal volt magasabb a központi államigazgatási szervek vezetői, valamint az igazságszolgáltatási foglalkozásúak körében sem /10, illetve 11 %/. Az egészségügyi és kulturális foglalkozásokat magában foglaló főcsoporton belül az ingázás mértéke a két tevékenységi kört tekintve kiegyenlitett: az egészségügyi munkakörökben dolgozók 11 %-a, a kulturális tevékenységet végzők 12 %-a ingázott. Az egészségügyi foglalkozásúak közül az ápolók és az egészségügyi asszisztensek nagyobb mértékben /15, illetve 13 %-os arányban/ ingáztak, mint a gyógyszerészek és az orvosok, fogorvosok /6, illetve 7 %-os arányban/. Az oktatási tevékenységet ellátók közül a közép- és alsófoku iskolák tanárai között az ingázás mértéke kétszerese volt a felsőfokú oktatási munkakörökben dolgozókénak /12, illetve 6 %/, de a tanitó, óvónő és egyéb pedagógus foglalkozásúak ingáztak a leginkább /15 %/. A számviteli, pénzintézeti, pénzügyi és egyéb szellemi főcsoporton belül az ingázás eléggé kiegyenlitett volt; a bérelszámolók, társadalombiztosítási foglalkozásúak, valamint a gyors- és gépirók, titkárnők ingáztak a leginkább /17-18 %-os arányban/, ugyanakkor a számitástechnikai foglalkozásúak, valamint az egyéb szellemi tevékenységet végzők körébe tartozók a legkevésbé /11-13 %-os arányban/. A fizikai foglalkozású ingázók állománycsoport szerinti összetételére jellemző, hogy közöttük a szakmunkások aránya valamivel magasabb /51 %/ volt, mint a fizikai foglalkozású aktiv keresők egészén belül /48 %/. Ez egyben jelzi, hogy a szakmunkások körében az ingázás gyakoribb volt, mint a képzetlenebb betanitott, illetve segédmunkások között. 1934-ben a szakmunkások 29 %-a, a betanitott munkások 26 %-a, a segédmunkásoknak pedig 24 %-a járt naponta lakóhelyétől eltérő településre dolgozni. Nemenként öszszehasonlitva az ingázás mértékét megállapítható, hogy a férfiak közül a betanitott munkásként dolgozók valamivel nagyobb /33 %-os/ arányban ingáztak, mint a szakmunkások /31 %/, illetve a segédmunkások /25 %/. A nőknél viszont forditott a helyzet: a segédmunkások körében gyakoribb volt az ingázás /22 %/, mint a betanitott /21 %/, illetve szakmunkások között /20 %/. A szellemi tevékenységet végző ingázók beosztá

s szerinti összetétele részben eltért az összes szellemi foglalkozásuakétól: az ingázók között ugyanis 30 %-os arányt képviseltek a vezetők, irányitók, mig a szellemi foglalkozású aktiv keresők összességének egynegyedét alkották az ilyen beosztásban levők. Ennek megfelelően az ingázók között alacsonyabb volt a beosztott ügyintézők hányada /52 %/, mint az aktiv keresők körében /57 %/, miután a beosztott ügyviteli dolgozók részaránya érdemi eltérést nem mutatott. Az előbbiekből következik, hogy a vezetők, irányitók nagyobb mértékben /13 %-os.arányban/ ingáztak,mint az alacsonyabb beosztásban dolgozók /a beosztott ügyintézők 14 %-a, a beosztott ügyviteli dolgozók 15 %-a járt naponta a lakóhelyétől eltérő településre dolgozni/. Ugyanez jellemző a férfiakra, akik közül a vezető, irányitó beosztásban le27