1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Részletes adatok a 2%-os képviseleti minta alapján (1990)
III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI SZERKEZETÉNEK, FOGLALKOZTATOTTSÁGÁNAK, HÁZTARTÁS-ÖSSZETÉTELÉNEK ÉS LAKÁSVISZONYAINAK ALAKULÁSA
A nők foglalkoztatásának fokozódása szinte minden népgazdasági ágban éreztette hatását . Két évtized alatt, a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kivételéve l, mindenütt emelkedett a nők száma. Az egyes népgazdasági ágak közül - az ágazat jellegéből következően - legmagasabb a női munkavállalók hányada az egészségügyi, szociális és kulturális szolgáltatás területén /72 %/, valamint a kereskedelemben /63 %/. A munkaerőutánpótlás beszükülése, valamint a gyermekgondozási segély igénybevételének fokozódása ezeket az ágazatokat is hátrányosan érintette, helyenként munkaerőhiány jelentkezett. A nem mezőgazdasági termelő ágak korösszetétele - a legfiatalabb /20 éven aluli/ korcsoportokba tartozók arányának csökkenése ellenére - viszonylag kedvező. Ezekben az ágakban az aktiv keresőknek több mint egyharmada jelenleg is az ifjúság körébe tartozó 30 éven aluli fiatal, további egynegyede pedig 30-39 éves. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás, valamint a nem anyagi ágak korstrukturája az előbbitől eltér. Továbbra is a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók korösszetétele a legkedvezőtlenebb, bár tiz év alatt némileg emelkedett az ifjúság aránya /23 %-ról 26 %-ra/, valamint a 30-39 éveseké, de az itt dolgozók fele még mindig 40 éven felüli. A nem anyagi ágakban a 30 éven aluli fiatalok aránya a tiz évvel korábbihoz hasonlóan mintegy 30 %, a 30-39 éveseké 1970 óta mérsékelten emelkedett, igy ez utóbbiak aránya jelenleg magasabb, mint a termelő ágakban. A munkába lépő fiatalok magasabb képzettsége, az idősebb, kevésbé iskolázott réteg arányának csökkenése, valamint a munka melletti tanulás fokozódása következtében, az iskolázottsági szint terén tapasztalt általános javulás lényegében minden népgazdasági ágban érvényre jutott. Különösen jelentős a fejlődés a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban, ahol 1970-ben az aktiv keresők kétharmada még nem rendelkezett befejezett általános iskolai végzettséggel, jelenleg viszont közel ilyen arányt képviselnek közöttük azok, akik legalább általános iskolai végzettséget szereztek. Az aktiv keresők iskolázottsági szintje - az ágazatok jellegéből adódóan - továbbra is a nem anyagi ágakban a legmagasabb. Az itt dolgozók többsége /54 %-a/ legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik, ebből a felsőfokú végzettségűek aránya meghaladja a 24 %-ot. A vidék jelentős mértékű iparositása jut kifejezésre az aktiv keresők ágazati struktúrájának főbb településtípusonkénti alakulásában. Az iparban dolgozó aktiv keresők számának tiz év alatti 84 ezres csökkenése Budapest és vidék ellentétes irányú változásának eredménye. Mig a fővárosban lakók közül az iparban dolgozók száma több mint 146 ezerrel lett kevesebb,addig a vidéken élőké jelentősen /több mint 62 ezerrel/ nőtt. A növekedés mértéke a községekben valamivel nagyobb volt, mint a vidéki városokban. Az iparban dolgozó aktiv keresők jelenleg közel azonos arányban élnek vidéki városokban, illetve falun, a fővárosban lakók aránya 21 %, szemben az 1970. évi 28 %-kal. Az arányok szinte minden népgazdasági ágban a vidék javára tolódtak el. Az ipar mellett a kereskedelem dolgozóinak területi összetétele is jelentősen változott. Tiz évvel ezelőtt a kereskedelem aktiv keresőinek egyharmada fővárosi, kétharmada vidéki lakos volt, jelenleg a Budapesten élők aránya 26 %. 43
