1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A nemzetiségi települések adatai (1990)

II. A TANÁCSI MINŐSÍTÉSEN ALAPULÓ ADATFELVÉTELI MÓDSZER ÁLTALÁNOS ELVEI ÉS GYAKORLATI ALKALMAZÁSA

Az ebbe a csoportba sorolt családokban élő személyek nemzetiségi származásúak, de a nemzetiségi nyelvet már nem tudják, vagy nem minden generáció tagjai tudják. Az ilyen családokban a szülők tehát nem tanították meg gyermekeiket őseik nyelvére. Mindezeket figyelembe véve lehetséges, hogy ennél a csoportnál elvileg a csalá­dok szerinti minősités nem teljesen indokolt, személyenkénti minősitést alkalmazva, a nyelvi tényezőt kellene elsősorban figyelembe venni. Az igy kapott adatok értékelésénél azonban két tényezőt szem előtt kell tartani. Mivel nem egyéneket minősítettek, a nemzetiséginek minősitett családokban jelentős le­het a magyar anyanyelvűek, illetve nemzetiségűek száma /pl. vegyes házasságok következ­tében/, továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy a nyelvileg asszimilálódott szemé­lyek egy /ismeretlen/ hányada már nem ősei nyelvét és hagyományait kivánja ápolni, ha­nem a magyart. AZ ADATFELVÉTEL ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS GYAKORLATI LEBONYOLÍTÁSA Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1979. évi határozata értelmében a Központi Statisztikai Hivatal tervezetet dolgozott ki a hazánkban élő nemzetiségek számának pon­tosabb meghatározására. A tervezet végrehajtásának módszerét és szervezését a Miniszter­tanács Tanácsi Hivatal^, a Kulturális és Oktatási Minisztérium illetékes osztályai, vala­mint a Nemzetiségi Szövetségek titkárai ismételt megbeszéléseken megvitatták és jóvá­hagyták . A települések kijelölése az 1941. évi népszámlálás*anyanyelvi adatainak /ha a község népességének legalább 20 %-a valamely nemzetiséghez tartozott/, a Kulturális és Oktatási Minisztériumnak és a Nemzetiségi Szövetségeknek javaslatai alapján történt. Végül 506 falu került kijelölésre, ezek kisebbik része önálló tanácsú, nagyobb része közös tanácsú község. A községek elbirálása jogállástól függetlenül történt, te­hát előfordulhat, hogy a közös tanácsi igazgatáshoz tartozó községek közül a székhely­község vagy csak valamelyik társközség nemzetiségi. A községek kijelölésénél a népesség nagyságát nem vették figyelembe, igy az 506 községből 143 ötszáz főn aluli, 128 ezer lakosnál kisebb. Eredetileg az 1941. évi népszámlálás ismertetett adatai alapján 509 község került kijelölésre, de 3 településen ma már csak magyar nemzetiségű lakosság él. A helyszini szervezési, irányitási munkák felelősei a megyei tanácsok VB titká­rai voltak, akik az igazgatási osztályok vezetőit bizták meg'a gyakorlati munkák végre­hajtásával . Az érintett községek VB titkárai a helyi viszonyokat jól ismerő személyeket je­löltek ki a minősítésre, akik velük és a Nemzetiségi Szövetségek helyi aktivistáival minősítették a község összes családját /háztartását/ nemzetiségi hovatartozásuk szem­pontjából a kapott /az előző fejezetben kifejtett/ utasitások betartása mellett. A szakmai irányitást, valamint az elvégzendő munkákra történő felkészítést - ok­tatást - egységesen a KSH munkatársai tartották a kijelölt /nyolc/ megyeszékhelyeken. Az oktatásokon a kijelölt minősítőkön kivül a községek VB titkárai, valamint a Nemzeti­ségi Szövetségek képviselői is részt vettek. 30

Next

/
Thumbnails
Contents