1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 6. Az adatfeldolgozás szervezete, előkészítése, programja

Kiegészítő adatfelvétel formájában - kijelölt településeken - családonként, háztartásonként megállapításra került a nemzetiségek nyelvileg asszimilálódott és nem asszimilálódott közösségekben élők száma, figyelembe véve az együtt élő generációkat és gyermekeik aktiv nyelvismeretét. Ezeknek az információknak és a nemzetiségi települések nemzetiségre, anyanyelvre és beszélt nyelvre vonatkozó válaszai összehasonlítása alapján került kiadásra "A nemzetiségi települések adatai" c. munkaanyag 1980. május 31-én. A járulékos munkák és a kettős lakóhelyű személyek adategyeztetésének befejezése után a megyei irodák megkezdték a kódolási munkák előkészítését és végrehajtását. Ennek első lépéseként a területi kódoktatókat kellett központilag kiképezni. Ezt követte a területi kódoktatások megszervezése és a munkák megindítása központi elveknek megfelelően. A megyei kódoktatások országosan április hó elején kerültek lebonyolításra, 20-25 fős csoportokban. Oktatást csak olyan személy tarthatott, akit központilag jól felkészítettek és oktatási gyakorlattal rendelkezett. Az oktatásokat követően valamennyi kódolónak /szakmányosnak/ egy-egy dosszié anyagát le kellett kódolnia. Ezeknek a próbakód anyagoknajc az alapján döntötték el, hogy a szakmányos alkalmas-e a munka elvégzésére és ezen túlmenően a 100 %-os ellenőrzés alapján kódolói vagy revizori feladatok ellátására. A kódolók munkájukat május elejétől folyamatosan végezték. A revizorok tiz nappal később kezdték meg a kódolt anyagok ellenőrzését és javitását. Miután a revizió mértékét - központi feldolgozási tapasztalatok alapján - megyei szinten átlagosan 30 %-ban határozták meg, valamennyi dosszié ellenőrzése havonként változó kezdő- és váltószámmal történt. A gépes ütemterv szerint - az anyag nehézségi fokát figyelembe véve - először a községek, majd a városok anyagának kellett kódolásra kerülni. Ezen belül a revizió mértéke nem volt meghatározva - a kódolt anyagok minőségétől függően változhatott - a fenti szempontok alapján. A revizor dossziénként hibajegyzéken jelezte a kódoló hibáit, sorozathibáit és kiszámolta a hibaszázalékát. Erről a kódolót az iroda tájékoztatta, hogy további munkáját már az egységes kódolási szabályoknak megfelelően végezze és sorozathibáit javitsa. Ha egy dosszié hibaszázaléka 3 %-nál magasabb volt, az anyagot haladéktalanul ujrakódolták. 10 %-os nagyságrendben szuperrevízió előzte meg a feldolgozott anyagok gépreadását. Ennek elsődleges célja a revizorok munkájának szakmai ellenőrzése mellett a revideált anyag mennyiségének növelése volt. A szuperrevizor a revizorhoz hasonlóan havonta meghatározott kezdő- és váltószámmal dolgozott oly módon, hogy dossziénként az anyag felében a revizor, másik felében a kódoló munkáját vizsgálta és javitotta. Az anyagok folyamatos feldolgozását /kód, kódrevizió, szuperrevízió/ és az adatrögzítésre történő átadását megfelelő mennyiségben és időben, csak munkafázisonkénti programozással lehetett biztosítani. Az egyes munkafázisok folyamán felmerülő problémák megoldására szakmányfelvilágositást szerveztek az irodák. A szakmai problémák egységes elvek szerinti megoldása csak igy volt lehetséges. Amennyiben a szakmányfelvilágositással megbizott munkatársak nem tudtak egyértelmű választ adni a felmerült problémákra a Népszámláláshoz fordultak telefonon vagy Írásban, naplózva a kérdéseket és a kapott válaszokat. Az ellenőrzési munkák befejezése után az anyag gépreadását kellett előkészíteni. Egyegy feldolgozási egység összeállításához a megye havi személyi leadási átlagának volumenét kellett alapul venni, és a feldolgozási egységeket összeállítani, /100-150 számlálókörzet, mintegy 40-45 ezer személy/ , a Számlálókörzeti kísérőlapokat kitölteni és a Gépi átadási jegyzéket elkészíteni. 11 Népszámlálás 37. 81