1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

kiadott - foglalkozási osztályozásával /ISCO/, mind a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága által 1977-ben jóváhagyott osztályozási rendszerrel. A foglalkozási ismérvek közül a foglalkozási viszony jellemzi leginkább a népesség társadalmi összetételét. A foglalkozási viszony vizsgálata szintén a legklasszikusabb népszámlálási ismérvnek tekinthető, mivel már a kezdeti népszámlálások is foglalkoztak a kereső személyek bizonyos, ilyen értelemben vett megkülöntöztetésével. Foglalkozási viszonyon általános értelemben a gazdaságilag aktiv népességnek a termelőeszközökhöz való, jogilag meghatározott viszonya értendő. A fogalommeghatározásból eredően a foglalkozási viszony szerinti vizsgálat korábban - még az 1960. évi népszámlálásnál is - csak a gazdaságilag aktiv személyekre terjedt ki. Az inaktiv keresők akkor önálló kategóriaként szerepeltek, az eltartottak pedig - a jelenlegi gyakorlat szerint - abba a foglalkozási viszony kategóriába kerültek, amelybe eltartójuk tartozott. Az 1970. évi népszámlálás óta már az inaktiv keresőket is besoroljuk foglalkozási viszony szerint, mégpedig az utolsó foglalkoztatásuknak megfelelően. Meg kell jegyezni azt is, hogy korábban a foglalkozási viszony három klasszikus csoportját használták, mégpedig; önálló, segitő családtag, alkalmazásban álló. Szükségessé vált azonban ezt - a szocialista országokban végbement gazdasági átalakulás eredményeként - kiegészíteni a szövetkezeti tagok csoportjával. Ennek alapján mind a külföldi gyakorlatban, mind a nemzetközi népszámlálási irányelvekben szerepel a nálunk is használt négy alapkategória, de az ENSZ ajánlás továbbra is csak a gazdaságilag aktiv népességre javasolja megfigyelni. A foglalkozási kérdések közül az állománycsoport, illetve a beosztás azoknál a személyeknél került kitöltésre, akik foglalkozási viszonyukat tekintve alkalmazásban állók vagy szövetkezeti tagok voltak. A FEOR-ban a foglalkozás, munkakör, valamint az állománycsoport szerinti besorolás egymásra épülő, egységes rendszert alkot. Ennek értelmében az állománycsoportba sorolás a tevékenység fizikai, illetve nem fizikai /szellemi/ jellegétől függően történik. A fizikai foglalkozásúaknál a végzett munka képzettségi szintjétől függően, a munkáltatói bérbesorolások alapján megkülönböztetünk; - szakmunkásokat, - betanított munkásokat, valamint - segédmunkásokat. Ebből az elvből következik, hogy a szakmunkások között nemcsak a szakmunkásbizonyitvánnyal rendelkezők szerepelnek, hanem azok is, akiket a munkáltató gyakorlati, szakmai ismereteik alapján szakmunkásként sorol be, illetve szakmunkásbérezésben részesit. Ez az elv érvényesült a népszámlálási bevallás során is. A nem fizikai /szellemi/ foglalkozásúaknál a FEOR szerinti részletező állománycsoportok összevonásából képzett három beosztási kategória /szint/ alapján vannak: - vezető, irányitó, - szakalkalmazott /beosztott ügyintéző/, valamint - ügyviteli besorolású dolgozók. A vezető, irányitó beosztásuakhoztartoznak mindazok, akik vállalatoknál, szövetkezeteknél, hivataloknál, intézményeknél stb. az általános és a szakmai vezetés /irányítás/ feladatát látják el. A szakalkalmazottak csoportja magában foglalja az egyes szakterületek érdemi ügyintézőit, szakembereit. Az ügyviteli kategória pedig az általános, főleg adminisztratív jellegű feladatokat ellátó személyeket öleli fel. 30