1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

kedő nők, december utolsó hetében a lehetőségekhez képest igyekeznek mentesíteni magukat a gazdasági munkáktól, mert ebben az időszakban az ünnepek miatt nagyobb a háztartási lekötöttségük. Ilyen körülmények között nem volt célszerű a segitő családtagok számbavételét a december utolsó hetében végzett tevékenységre alapozni, mert nagy pontatlanságot okozna, lényegében a mezőgazdasági segitő családtagok száma a valóságtól eltérően minimálisra csökkenne. Ezért a mezőgazdasági segitő családtaggá minősítésnél éves munkaidő-alapot veszünk figyelembe, amit az 1980. évi népszámlálásnál 90 munkanapban határoztunk meg. Meg kell jegyezni, hogy a legutóbbi népszámlálás során ennek bevallásánál inkább alábecslések jelentkeztek, tehát feltételezhető, hogy a mezőgazdasági segitő családtagok száma több, mint amennyi számbavételre került, ami területi régiók szerint erősen differenciáltan jelentkezik. Az eltartottak eltartójára vonatkozó információk megismerését két technikai segédkérdés biztositotta. Az eltartott személyek ugyanis minden esetben az eltartójuk foglalkozási adatai alapján nyernek besorolást. Az egyik technikai segédkérdés arra irányult, hogy az eltartott személyt az eltartóval irták-e össze vagy nem. Amennyiben azonos lakásban kerültek számbavételre - s ez az esetek nagy többsége -, ugy a számlálóbiztosnak csak hivatkoznia kellett az eltartó lakáson belüli sorszámára, s ezzel az eltartott személy kérdőivének kitöltése befejeződött. A másik technikai segédkérdésre csak akkor kellett választ adni, ha az eltartottat nem az eltartójával együtt irták össze, mégpedig azt kellett meghatározni, hogy az eltartó a gazdasági aktivitás szerint melyik csoportba tartozik. Ilyen esetben a kérdőiv további részét az eltartó adatai alapján kellett kitölteni. A korábbi magyar gyakorlathoz képest ez a megoldás újszerű volt és kevesebb kitöltési munkát jelentett a számlálóbiztosoknak. Az előző népszámlálásoknál - a nagy formátumu kérdőivek alkalmazása idején /pl. 1960-ban/ - az eltartóra vonatkozó adatok külön kérdésként szerepeltek. Alapvetően fontos volt, hogy a számlálóbiztos megfelelő kategóriába sorolja az öszszeirt személyeket, mert ez jelentette a népesség gazdasági aktivitás szerinti csoportosításának az alapját és ez határozta meg, hogy a további kérdéseket milyen módon, illetve milyen adatok alapján kellett megválaszolni: - az aktiv keresőknél - vagyis arra a kérdésre, hogy folytatnak-e kereső tevékenységet "igen" választ adtak - a tényleges, vagyis általában a december utolsó hetében folytatott tevékenység alapján kellett az adatokat bejegyezni; - a gyermekgondozási segélyen levőknél, valamint a saját jogon nyugdijasoknál, járadékosoknál a segély folyósítása, illetve a nyugdijazás előtti foglalkozás alapján kellett választ adni; - az özvegyi nyugdijasoknál, járadékosoknál az elhunyt hozzátartozó utolsó foglalkozása alapján kellett válaszolni; - az egyéb inaktiv keresőknél a megélhetés forrását /pl. albérlő-, ágybérlőtartás/ kellett bejegyezni, a kérdőiv további részét nem kellett kitölteni; - az 1979-ben 90 vagy több napot dolgozó egyéb eltartottaknál általában az év közben legtovább folytatott tevékenység volt az irányadó; - a nem az eltartóval összeirt eltartottaknál az eltartó utolsó foglalkozása alapján kellett válaszolni. Egyes vélemények szerint - amit különösen az összeirók és a területi szervek hangsúlyoztak - zavarólag hatott a kérdőiven a foglalkozási kérdőpontok kitöltésére vonatkozó előnyomtatott utalás. Meg kell jegyezni, hogy a kérdőiv szerkesztésénél a foglalkozási témakörre vonatkozó rész - valamennyi ország gyakorlatában - a leginkább proble27