1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

A családi és háztartási viszonyok szempontjából legalább némi támpontként felhasználható két alpontos "mi cimen lakik a lakásban" kérdés 1910-ben ujitásképpen került a házi gyüjtőivről a számlálólapra, 1920-ban mindkét kérdőmintáról lemaradt. A műveltség - pontosabban iskolai végzettség és irni-olvasni tudás fokát tudakoló kérdőpont hasznos ujitása ezúttal, hogy nem állt meg a középiskola 8. osztályánál, hanem ezen felül a tudományegyetemi, műegyetemi vagy egyéb főiskolai végzettség bejegyzését is megkivánta. A műveltségi kérdőpont figyelemre méltó kibővülésének tekinthető még, hogy az 1920as számlálólapon külön kérdés szerepelt a szakiskolai végzettségről /ide adott esetben több szakiskolát is be lehetett irni/. A foglalkozás nagy jelentőségű kérdéscsoportja, valamint a ház- és földtulajdon e témakörbe sorolható kérdőpontja 1920-ban az 1910. évi keretek között maradt. 1920-ban azonban nem csupán a népszámláláskori főfoglalkozást tudakolta a számlálólap, hanem az olyan esetekben, ha a foglalkozás a világháború miatt megváltozott, külön pontban teljes tüzetességgel a korábbi foglalkozást is be kellett jegyezni. Az ujabbkori népszámlálások hagyományainak megfelelően a számlálólap a népszámlálási kérdéskörön kivül nem szorosan kapcsolódó kérdésekkel bővült 1920-ban is, éspedig a háború szomorú következményeinek és a háborús katonai szolgálatnak a tudakolása kapcsolódott a rendszeres kérdésekhez. Az alapvető népszámlálási kérdőminták közül a számlálólap Budapesten - az összeirás helyének megjelölésénél mutatkozó kismérvű eltéréstől eltekintve - teljesen megegyezett az országos mintával. A házak és lakások összeirását viszont Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala - az országos szerv hozzájárulásával - az általános kérdőivektől jelentősen eltérő nyomtatványok segítségével és részben elütő keretekben hajtotta végre. A korszellemnek megfelelő ujitással 1920-ban elsőizben - a hagyományos számlálóbiztosi kijelölésen túlmenően - számlálóbiztosul számitásba jöhettek megfelelő műveltségű nők is "különösen a városok és műveltebb községek belterületén". Az 1920. évi népszámlálás az összeirási anyag helyszini felülvizsgálata tekintetében /anyagi okokból érthetően, egyébként sajnálatosan/ visszatért az 1910 előtti gyakorlathoz: lemondott a szélesebb körű, külön dijazott felülvizsgálatról és ezt a jelentős müveletet a jegyzőre, városokban pedig a népszámlálás intézésével megbizott tisztviselőre bizta. / A területi tagolás 1920. évi rendszere követte az 1910. évit: a legfontosabbnak tekintett adatokat - az elaprózottságra való tekintettel szerényebb kombinációban - 1920ban is községenként /egyes esetekben a járásokon belül községsorosan/ dolgozták fel; a behatóbb adatkombinációk területi alapja azonban ezúttal nem a törvényhatóság, hanem - többet mondóan - a járás /város/ volt. 1920-ban a számlálólapnak nem minden kérdését dolgozták fel /vagy vették kisegítésképpen figyelembe a feldolgozásnál/. Igy elmaradt többek között a házasságkötés éve, holott a házasságtartam - mint emiitettük - fontos ismérv a termékenység megismeréséhez. A rendes lakóhely s az azon való tartózkodás, valamint az attól esetleg eltérő állandó lakóhely nagyhorderejű kérdése; a világháború okozta foglalkozás- és lakóhelyváltozás kérdése szintén nem került feldolgozásra. Az ezúttal immár másodizben a községi feldolgozások elé illeszkedő külterületi számlálólap-feldolgozások érezhető tágitását jelenti, hogy a feldolgozott külterületi alsó lélekszámhatár az 1910. évi százzal szemben ötven fő volt. 33 Népszámlálás 37. 257