1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

FÜGGELÉK A magyar népszámlálások történeti áttekintése - 1. Az 1869-1970. évi népszámlálások története és jellemzői

Épületstatisztikai téren feldolgozások készültek az épületek jellegéről /lakóház stb./, a tulajdonos "minőségéről'^ a házak magasságáról, falazatáról és tetőzetéről /külön és egymással összevetve is/. Megjegyzendő azonban, hogy bár a feldolgozás - az adatgyűjtéshez simulóan - feltehetően a különféle nem lakott épületeket is feltüntette, 1900ban - 1890-től eltérően - csak a lakóházakra /és lakott épületekre/ vonatkozó adatok bizonyultak felhasználhatónak, közölhetőnek. Ezúttal a munkálatok mindegyik nagyobb szakasza, de különösen a sokágú feldolgozási müvelet lényegesen több időt igényelt, mint a három előző népszámlálás alkalmával. A nagy népszámlálási mü /közleménysorozat/ első kötete 1902-ben, a második pedig 1904-ben hagyta el a sajtót. 1905-ben 2, 1906-ban 3, 1907-ben 2 kötetet publikáltak; a záró /X./ kötet az évtizednek végére, 1909-re maradt /előszavának időpontja 1909. december volt/. Az 1900-as közleménysorozat első két kötete a községenkénti demográfiai, illetve foglalkozási adatanyagot publikálta, természetesen kényszerű összevonásokkal és községsorosan. Az erősebben kombinált - többnyire nagyobb egységek szerinti /országos és törvényhatósági stb./ - feldolgozások eredményeit a sorozat további 7 /illetőleg egy kézirat gyanánt kiadott kötettel együtt 8/ közleménye hozta nyilvánosságra, logikusnak mondható sorrendben. A sorozatot a végeredmények összefoglalása zárta le. Természetesen az értékes fővárosi forrásmüvek folytatása sem hiányzott: Budapest 1900. évi népességéről, valamint épület- és lakásviszonyairól és a népszámlálás itteni végrehajtásáról két terjedelmes kötet jelent meg. Ha befejezésképpen összefoglalóan tekintjük át az 1900. évi népszámlálás végrehajtásának különböző fázisait, kétségtelen, hogy a végső mérlegelés eredménye erősen pozitiv: a feldolgozások rendszeresebbé fejlődtek, témakörük jelentősen kibővült, az adatközlések terjedelme igen erősen megnőtt, tartalmuk mélyrehatóbbá vált; egyedül az iparstatisztikai kisérlet eredménye maradt el a várakozástól. A nyugdijasok stb. táborának az önállók közé sorolása téves volt és ez a hiba 1941-ig következetesen megmaradt a későbbi magyar népszámlálások gyakorlatában is. AZ 1910. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS JELLEMZŐI Az 1910. évi népszámlálás elrendeléséhek ügye felvételi mintáival egyetemben bekerült az 1897. évi XXXV. törvénycikk idevágó rendelkezése értelmében a megfelelő - ez alkalommal az 1910. évi - munkatervbe és az országgyűlés jóváhagyását is késedelem nélkül megkapta. A népszámlálásra vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket ezúttal is a törvény 1. §-a tartalmazta, mégpedig az eszmei időpont immár szokásossá vált tüzetes megjelölésével. Ez a paragrafus tartalmazta azt is, hogy "a népszámlálással egyidőben, a lakás céljára szolgáló épületeket és a lakásokat is össze kell irni". Ez érezhetően leszűkítette az 1890-ben és kivált 1900-ban eléggé erősen kitágitott számlálási kereteket. A törvényjavaslat indokolása e szűkítéssel kapcsolatban utal a korábbi tapasztalatokra: a nem lakott építmények összeírásának rendkívüli nehézségeire, valamint arra, hogy az eredmények nem állottak arányban a ráfordítással. 253