1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

feltevése lehetőséget adott a megszerzés időpontjától függetlenül, valamennyi szakmunkásképző és szakiskolai végzettség összeírására is. Az előbbi iskolatípus 1961 óta, az utóbbi pedig - a szaktárcával történt megállapodás szerint - 1976-tól vált az oktatási rendszer részévé. A kérdőiv tervezése során vita tárgyát képezte, hogy a kitöltés a mindenkori vagy a jelenlegi oktatási rendszer szerint történjék-e. Az utóbbi átszámitásos megoldás ugyan könnyithette volna a feldolgozást, ugyanakkor jelentős terhet rótt' volna az összeirókra, és az egységességet is veszélyeztette volna. Ezért az összeirás mindig az adott végzettség megszerzésének időpontjában érvényben levő oktatási rendszer szerint történt. Ennek értelmében pl. külön sort kapott a ma már nem létező polgári iskola. A megoldás a középiskolák vonatkozásában nem volt tökéletes, mert a korábbi nyolcosztályos gimnázium alsó négy osztályának bejegyzése keveredhetett a vele egyidőben működő négyosztályos felsőkereskedelmik, kereskedelmi középiskolák évfolyamaival. A vitát nem lehet lezártnak tekinteni, még talán azt sem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik módszer a helyesebb. Azt lehetne inkább mondani, hogy olyan országokban, ahol az iskolai reformok gyakran követték egymást, ahol nagyon jelentős volt a képzési mód változása, ahol bizonyos tipusu iskolák meghatározott ideig nem, a későbbiekben pedig iskolarendszerű képzésnek számítanak, ott a felvétel során a lehetőségekhez képest egyszerűbb módszereket kell keresni. Hazánkban az ipari tanuló képzés és általában az úgynevezett technikai jellegű képzési formák nem jellemezték kellően - az ország gazdasági szerepének megfelelően - oktatási rendszerünket. Ez is egyik oka annak, hogy pl. nagyon nehéz összehasonlítani a hazai végzettségi szintet más országok adataival. Az e téren bekövetkezett változások, a különböző szakosodási tendenciák végül is oda vezettek, hogy az iskolázottságra vonatkozó kérdéscsoport a népszámlálási felvétel egyik legnehezebb részévé vált. Az is igaz - a korábbi népszámlálások tapasztalatai is igazolták -, hogy a válaszadók hajlamosak a régebbi iskolai végzettség helyett, annak a jelenlegi, rendszerint magasabb szintű megfelelőjét bevallani. /Pl. a tanitói képesítések 1960, az óvónőiek 1959 előtt csak középiskolai szintűek voltak, ma pedig már felsőfokuak./ A fent emiitett, igen fontos szempontok figyelembevétele mellett is - melyek a feldolgozás pontosságát feltétlen javitják - utólag mérlegelendő, hogy helyes volt-e ilyen részletességre törekedni. A felvételi tapasztalatok arra utaltak, hogy az ilyen pontosítások elsősorban azoknál a személyeknél adnak információt, akik már régebben szerezték végzettségüket vagy esetleg már nyugdijasok, igy az információnak nincs olyan jelentősége, mint a fiatalabb korosztályoknál. A program kidolgozása során még az is felmerült, hogy az alsófoku iskolákban elvégzett osztályokra vonatkozóan is kérdezni kellene a befejező évet. Igy mód nyilt volna kronológiai sorrendben látni egy-egy személy teljes iskolázottságának alakulását. Ezt a tervet azonban elvetettük, mert feltehető volt, hogy sem a megkérdezett, de főként annak hozzátartozója nem tud pontos választ szolgáltatni az idők távlatából. Teljesen uj a végzettségek szakosodására vonatkozó kérdések feltevése. Ez a korábbiakban iskolatípusonként külön-külön került felvételre, azonban táblázatainkban mindig csak a legmagasabb végzettség szerepelt.•Ennek értelmében felsőfokú végzettség esetén az ugyancsak bejegyzett középiskolai végzettség nem került feldolgozásra, amennyiben viszont a legmagasabb végzettség középiskola volt, ugy a kérdőiv felsőfokú tanintézetekre vonatkozó része üresen maradt. Ezért 1980-ban már eleve csak a legmagasabb végzettségre vonatkozó adatok kerültek beirásra. Azt, hogy melyik az alacsonyabb és melyik a magasabb végzettség, a számlálóbiztosnak kellett eldöntenie. 22