1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 37. Az adatfelvétel és feldolgozás összefoglaló ismertetése (1983)

I. AZ ADATFELVÉTEL ÉS FELDOLGOZÁS ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - 2 . Program

koztatást adtak, hogy milyen légkörben, stilusban kell és lehet a válaszadókkal olyan kontaktust teremteni, ami optimális feltételeket biztosit az összeirás végrehajtásához. A felvétel, feldolgozás és közlés programjának összeállítása összehangoltan, egy időben készült, tekintetbe véve a reális lehetőségeket, amelyek meghatározták az összeirás észszerűen megvalósítható körét, figyelembe véve az erőforrásokat, és a rendelkezésre álló kereteket. A feldolgozás módját az eddigi gyakorlattól eltérően az jellemezte, hogy nem volt szükséges uj számitógép park beszerzésére, csak önálló kapacitást kellett biztosítani és megfelelően, időben kellett az előkészítési, programozási munkákat végrehajtani. Ugyanakkor a gépi feldolgozás modern nyomdatechnikai módszereit ugy beépiteni a programba, hogy a gépi uton elkészült anyagok minél nagyobb arányban, már nyomda-fotókész táblák legyenek. Mind a kézi, mind a gépi feldolgozás a magyar gyakorlatban először decentralizáltan került végrehajtásra. Ez volt az egyetlen biztositék arra, hogy a feldolgozás és az adatközlés határidőre befejeződjék. A következőkben a témák részletes ismertetésére kerül sor. Célszerűnek tartottuk a fejezet végén közölt táblázat rendszerét követni, ezzel biztosítva a könnyebb áttekintést. TERÜLETI KÉRDÉSEK A népesség számának megállapítása és - több lakóhely esetében - valamely lakóhelyhez történő besorolása a népszámlálás során az összeirás helye, a bejelentett állandó lakás és a bejelentett ideiglenes lakás alapján történik. A magyar népszámlálások gyakorlatában 1869-1970 között az úgynevezett jelenlevő népességgel számoltak. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden egyes személyt ott vettek számba, ahol az összeirás alkalmával tartózkodott /az egy-két napos szilveszterezés, vendégség vagy egyéb célból más településen való távollét kivételével/. A népszámlálási adatok iránt - főként a területi tervezés oldaláról - támasztott fokozott követelmény a korábban alkalmazott jelenlevő népesség fogalmán kivül, az "állandó" népesség különböző meghatározásait tette szükségessé. A megoldás érdekében egészen uj adatfelvételi módszert kellett bevezetni, ami lényegében azt jelentette, hogy a több lakóhellyel rendelkező személyek mind az állandó, mind az ideiglenes lakóhelyen összeírásra kerültek. 1960-ban már végeztünk kísérleteket, 1970-ben pedig megvalósítottuk ezt a rendszert, de általános érvényesítésére - az adatközléseknél, illetve a- feldolgozásnál - csak 1980-ban került sor. A nemzetközi gyakorlatban nagyon sok esetben az állandó lakóhely szerint veszik számba a személyeket. A magyar gyakorlatban mérlegelve azt, hogy melyik az a népességszám, amely leginkább alkalmas a tervezés számára, és amely leginkább jellemző egy-egy település népességszámának meghatározásához, arra a megállapításra jutottunk, hogy az úgynevezett "lakónépesség" fogalmát célszerű használni. Bármilyen népességet is fogadunk el alapvetően, valamennyinél előfeltétel, hogy mindazokat a személyeket, akik állandó lakóhelyükön kivül másutt is rendelkeznek ideiglenes lakással, vagy állandó lakóhelyüktől bejelentés nélkül tartósan távol vannak, valamilyen módon egymástól megkülönböztessük. Ez két okból szükséges: egyrészt azért, hogy meg tudjuk állapítani, hogy az 3 Népszámlálás 31. 17