1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI ÉS ISKOLÁZOTTSÁGI JELLEMZŐINEK VÁLTOZÁSA

A 400 ezret meghaladó számú szellemi munkakörben dolgozó diplomás az összes szellemi foglalkozású aktiv keresőnek 26 %-át adja. Ez az arány a hetvenes években felgyorsuló fejlődés eredménye, aminek következtében a szellemi foglalkozásúak száma 24 %-kal, ugyanakkor a diplomásoké 61 %-kal nőtt. A szellemi foglalkozásúak négy főcsoportján belül természetesen nem azonos mértékben emelkedett a diplomások száma. Az egészségügyi és kulturális foglalkozásuaknak fele, a műszakiaknak ma már egyharmada, az igazgatási, gazdasági foglalkozásuaknak közel egynegyede szerzett felsőfokú végzettséget. A foglalkozások jellegéből adódóan számuk változatlanul alacsony - a főként ügyviteli munkaköröket tartalmazó - számviteli, pénzügyi főcsoportban. A végzettség jellege szerint vizsgálva a foglalkozási strukturát leghomogénebb az egészségügyi diplomások foglalkozási összetétele, 95 %-uk egészségügyi és kulturális foglalkozású. Az elmúlt évtized alatt az egyöntetűség mindkét nemnél nagyjából azonos szinten fokozódott. Az oktatási, tudományos, közművelődési csoportnál már nem beszélhetünk ilyen mértékű homogenitásról. Az utóbbi tiz év alatt e csoporton belül az is fokozta az elnőiesedést, hogy a férfiak nagyobb arányban helyezkedtek el más munkakörökben, mint a nők. A fizikai besorolású diplomások aránya magasabb 12,1 %/ a férfiak között, mint a nőknél /0,8 %/. Két évtizede még a jogi /14 %/ végzettségűek között volt magas az arányuk. Ma többnyire egyéni anyagi okok miatt kerül egy-egy végzettségi csoport az átlag fölé, de az arányok még igy is elmaradnak a két évtizeddel ezelőttiektől. 1980-ban a vezető, iránvitó beosztásban levők, valamint a beosztott ügyintézők egyharmada rendelkezett felsőfokú végzettséggel. A beosztott ügyviteli dolgozók között a diplomások hányada 1 %. A diplomások oldaláról megközelítve ez azt jelenti, hogy a nem fizikai /szellemi/ foglalkozást folytatók 31 %-a került vezető, irányitó beosztásba, közel 68 %-uk pedig beosztott ügyintézői és 1 %-uk ügyviteli munkakört lát el. A diplomások beosztás szerinti összetételét elsősorban az életkor befolyásolja. A vezető, irányitó beosztásúak túlnyomó többsége 30 évesnél idősebb, a 126 ezer vezető közül csak 18 ezren tartoznak /14 %/ az ifjúság körébe. Az ifjúság körében a főiskolai végzettségűek nagyobb arányban töltenek be irányitó beosztást, mint az egyetemet végzettek. A 25-29 éves főiskolát végzett aktiv keresők 22 %-a, az egyetemi diplomásoknak csak 16 %-a vezető. Idősebb korban e téren az egyetemet végzettek kerülnek előtérbe. Ennek egyik oka, hogy a főiskolát végzettek hamarabb kezdenek dolgozni, de szerepet játszik a végzettség eltérő jellege is. A nem fizikai /szellemi/ foglalkozást folytatók körében a beosztás szerinti összetétel nagymértékben függ a diplomás nemétől. A férfiak 4 2 %-a, a nőknek csak 15 %-a kerül vezető, irányitó beosztásba. Ugyanekkor a beosztott ügyintézők hányada a férfiaknál 57 %, a nőknél 84 %. Az ügyviteli beosztásúak aránya ennél kisebb eltérést mutat Ia férfiaknál 0,9 %, a nőknél 1,2 %/. A nemek arányában kialakult különbségeket bizonyos fokig természetesnek kell tekinteni, hiszen a kor, a gyakorlati munkában eltöltött idő általában leginkább meghatározó tényezője a beosztásnak. Ugyanekkor azonban, ha az adatokat korcsoportonként vizsgáljuk, egyértelműen megállapítható, hogy az idősebb korosztályon belül fele arányban, fiatalabb korban még ennél is nagyobb különbséggel alakul a vezető beosztásba kerülő nők aránya a férfi diplomásokkal szemben /pl. a 25-29 éves férfiak 28 %-a már vezető, a nőknek csak 8 %-a/. Negyven éves kortól a nyugdijazás határáig a férfiak durván fele, a nőknek csak egynegyede lesz vezető. 91