1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

III. A NÉPESSÉG DEMOGRÁFIAI ÉS ISKOLÁZOTTSÁGI JELLEMZŐINEK VÁLTOZÁSA

Az elmúlt évtizedben a nőtöbblet a 60 évesnél fiatalabb fS korcsoportokban csökkent, az öregkoruak körében nőtt. A tendencia egyfelől kedvező, másfelől kedvezőtlen: a kiegyensulyozódás a párválasztási korban a házasságkötések alakulására gyakorolhat jótékony befolyást, az öregkorban viszont növeli a magányosan élő nők ellátásának gondjait. KORÖSSZETÉTEL A századforduló óta a népesség korösszetételére az jellemző, hogy csökken a gyermekkoruak és a munkaképes korhoz tartozó fiatalabbak /15-39 évesek/ aránya, s párhuzamosan nő a munkaképes kor felső csoportjába tartozók /40-59 évesek/, valamint az idősebb korúak /60-X évesek/ hányada. A népesség kormegoszlásában az elmúlt évtizedben csupán kisebb változás következett be: a gyermekkoruak aránya némileg megnövekedett, a fiatal felnőtt koruaké valamelyest csökkent, az idősebb felnőtt korúak csoportjába tartozóké egy árnyalattal nőtt, és az öregkoruaké nem változott. Számszerűleg a gyermekkoruak növekedése a legszámottevőbb, 165 ezer, ezt követi az idősebb felnőtt korúak 141 ezer fős gyarapodása. Ezek mellett jelentéktelennek minősül az öregkoruak 70 és a fiatal felnőtt korúak mintegy 10 ezret kitevő létszámnövekedése. A korösszetétel módosulásának kedvező voltát igazolja a 100 felnőtt korura jutó gyermek-, illetve öregkoruak számának alakulása: előbbi 34-ről 36-ra emelkedett, utóbbi lényegében nem változott. A gyermekkoruak száma a tetemes növekedés ellenére még mindig jóval alatta marad az 1960. évinek. E fő korcsoporton belül azonban ötéves korcsoportonként a változás - tükrözve az elmúlt másfél évtized születési mozgalmának alakulását - ellentétes irányú, amennyiben a tiz éven aluliak - és főként az ötévesnél fiatalabbak - állományának jelentős gyarapodását a 10-14 évesek számának csökkenése kisérte, mindez erősen befolyásolja a különböző korosztályokba tartozók iskolázási körülményeit. A felnőtt korúak együttes hányada /61 %/ az 1960. évi szintre esett vissza, a fiatalok aránycsökkenése több mint kétszerese volt az idősebbeknél bekövetkezett aránynövekedésnek . A fiatal felnőtt korúak - a 15-19 évesektől eltekintve - valamennyi korcsoportjában kisebb-nagyobb létszámemelkedés mutatkozik, amely a 25-29 évesek körében a legszámottevőbb /20 %/. A 40-59 évesek két tizéves korcsoportja között is jelentős eltérések tapasztalhatók a létszámváltozás iránya és mértéke tekintetében: a 40-49 év közöttiek 1980-ban csupán egytizeddel vannak kevesebben mint 1970-ben, az 50-es éveikben levők száma pedig egynegyeddel haladja meg jelenleg a tiz évvel korábbit. Az öregkoruak - 60 évesek és idősebbek - száma minden eddiginél kisebb mérvű növekedésének oka az, hogy az I. világháború alatt született kis létszámú korosztályok 1980-ban a felnőtt koron felüliek csoportjába kerültek, annak legalsó, 60-64 éves korcsoportját alkotják. Számszerűleg csaknem 200 ezerrel, egyharmaddal vannak kevesebben, mint 1970-ben az ebbe a korcsoportba tartozók voltak. Az ennél idősebbek számának növekedése viszont a korábbihoz hasonló ütemben folytatódott; 1980-ban egyötöddel vannak többen, mint az 1970-es évek elején, ezen belül a legöregebbek, a 75 évesek és idősebbek száma egyharmaddal haladja meg az egy évtizeddel korábbit. Az e korcsoportba tartozó 74