1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

X. A LAKÓTELEPEK NÉPESSÉGÉNEK, LAKÁSAINAK ÉS LAKÓHÁZAINAK SAJÁTOSSÁGAI

iskolai végzettséggel nem rendelkezők, kisebb mértékben a középiskolai végzettségűek adatai iga-zolják. A felsőfokú végzettségűek arányát illetően Budapest és vidék között ellentétes a tendencia, Budapesten a lakótelepi arány alacsonyabb, vidéken magasabb, mint a nem lakótelepi. A fizikai foglalkozásúak iskolázottsági szintje a lakótelepeken nem éri el a nem fizikaiak iskolázottságát. Ez mindenekelőtt abban fejeződik ki, hogy a fizikaiak több mint 10 %-a nem végezte el az általános iskola 8. osztályát, szemben a nem fizikaiak alig 1 %-os arányával. Ugyanezt igazolja az is, hogy mig a fizikaiak csaknem fele megáll az általános iskolai tanulmányoknál, addig a nem fizikaiaknál ez az arány 16,5 %-ot sem tesz ki. Az iskolázottsági szintek közötti különbségre mutat továbbá az, hogy felsőfokú végzettséggel a fizikaiaknak 0,5 %-a, a szellemieknek pedig mintegy 27,9 %-a rendelkezik. A befejezett általános iskolai végzettséggel nem rendelkező lakótelepi fizikai dolgozók magas arányában jelentős szerepe van néhány olyan foglalkozáscsoportnak, amelyben rendszerint a kevésbé iskolázottak helyezkednek el. Az általános iskola 8. osztályát nem végezte el a városok lakótelepein élő fizikai foglalkozásúak 12 %-a. A fizikai foglalkozásúak közül közel 30 % Budapest és a vidéki városok lakótelepein él, az egyéni foglalkozás szerinti összetételük eltérő képet mutat a fővárosban és a városokban. A vidéki városokban az iparositás során hagyományosan kialakult telepszerű elhelyezkedéssel összefüggésben a bányászati és a kohászati dolgozók jelentős hányada lakótelepekre összpontosul. Igy pl. a vájárok, segédvájárok, csapatcsillések többsége /56, 55 %-a/, az olvasztárok, hengerészek, öntők kétötöde lakótelepen él, de hasonló az arányuk a villamosipari gépész, gépkezelő, a papiripari, a nyomdaipari foglalkozásúak között is. E településeken a modern technikát működtető számitógépkezelők és adatrögzítők közül szintén jelentős rész /48, 44 %/ lakótelepen talált otthont. Budapesten magas a kohászati foglalkozásúak, valamint a minőségi ellenőrök /a lakótelepeken élők mintegy kétötöde/,emellett még jelentős a szerszámkészítők /34 %/ és az esztergályosok ,/34 %/ aránya is. A vidéki városokban a szellemi foglalkozásúak kétötöde lakótelepen él, ugyanez az arány Budapesten megközelíti a 30 %-ot. Közöttük valamennyi foglalkozási főcsoportban a lakótelepen élők aránya jóval magasabb a vidéki városokban, mint Budapesten. Ennek többek között magyarázata az is, hogy számos szellemi munkakörben a vidéki munkavállalás egyik feltétele a gyorsabb lakáshoz jutás, illetve néhány szellemi pálya /orvos, pedagógus, védőnő stb./ betöltése eleve lakást biztosit. A fizikai foglalkozásúak aránya a lakótelepeken kisebb, mint más lakóhelyeken, ami a betanitott és a segédmunkások mérsékeltebb arányából adódik. A szakmunkások aránya a lakótelepeken és a nem lakótelepeken csaknem azonos. A nem fizikai foglalkozásokon belül mind a vezető, mind a beosztott munkakörökben dolgozók aránya meghaladja a nem lakótelepiekét. 182