1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

VIII. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA

Az elmúlt hatvan év alatt - és különösen a felszabadulás óta - az országban jelentős társadalmi és gazdasági változások történtek, melyek természetesen - és talán elsősorban - a nők életvitelére, foglalkozására is befolyással voltak; igy hatásuk a termékenységre nagymértékű volt. E változás legfontosabb két jelzője a nők gazdasági aktivitásának nagymérvű fokozódása, valamint a mezőgazdasági népesség arányának jelentős csökkenése. A társadalmi-gazdasági átalakulás során végbement nagyarányú gazdasági fejlődés és a népgazdaság szerkezetének átrendeződése jelentős munkaerőigényt támasztott, melynek kielégítésében döntő szerepet játszott a nők fokozott munkába állitása. Ennek érdekében számos olyan kormányintézkedés született, amely a női foglalkoztatás kiszélesítését hátráltató tényezők fokozatos megszüntetését célozta. Ugyanakkor intézményes társadalmi feladat lett a dolgozó nők, különösen a dolgozó anyák védelme. Ezen intézkedések közül legjelentősebb az 1967-től bevezetett - nemzetközi gyakorlatban is újszerűnek mondható - gyermekgondozási segély rendszere, mely jelentős hatást gyakorolt a nők foglalkoztatására is. A kereső és eltartott házas nők termékenysége között 1920-ban jelentős különbség mutatkozott, ugyanis 100 kereső házas nőre 266, eltartottra viszont 378 gyermek jutott. Az elmúlt hatvan év alatt mind a keresők, mind az eltartottak körében azonos mértékű /35 %-os/ termékenységcsökkenés jelentkezett. Ez tehát nem igazolja azt a feltevést, mely a nők termékenységének csökkenését csak a nők gazdasági aktivitásának emelkedésével magyarázza. A termékenység csökkenése, ugyanis szemléletben, életvitelben keresendő általános jelenség és csak ezen belül hat az, "nogv a nők eltartottak vagy aktiv kereső tevékenységet folytatnak. Az elmúlt hatvan év változásánál kétszer harminc év fertilitását lehet összehasonlítani. Az adatok világosan mutatják, hogy a termékenység meghatározó csökkenése az első harminc évben következett be, ahol mind a kereső házas nők, mind az eltartott házas nők körében - a 100 házas nőre jutó gyermekszámban - 102 gyermekkel jeleznek kevesebbet /a keresőknél ez közel 40 %-os, az eltartottaknál 27 %-os csökkenést jelentett/. Ez az időszak - mely lényegében az I. világháború utántól, a II. világháború utánig terjedt - határozta meg a termékenységcsökkenés mértékét. Az utóbbi harminc év ugyanis - melynek nyomon követése már évtizedenként is lehetséges - a keresőknél 6 %-os emelkedést, az eltartottaknál 11 %-os csökkenést jelentett. Az évtizedenkénti változások - melyek jelzik a már több izben emiitett negativ és pozitiv hatású intézkedések nyomait - elsősorban a keresőknél nem egységesek. Az első tiz évben /1949-1960/ a keresőknél 12 %-os emelkedés, a második tiz évben /1960-1970/ 7 %-os csökkenés, majd az utolsó tiz évben /1970-1980/ kismértékű ugyan /1,2 %/, de ismét emelkedés jelentkezik. Az eltartottak körében az utóbbi harminc évben is mérsékelt ütemü, de egységes csökkenés tapasztalható /5 %, 2% és 5%/. Ha a kereső-eltartott arány az elmúlt 60 évben nem változott volna, akkor 1980-ban - 1920. évi megoszlásra standardizálva - ÍOO házas nőre 236 gyermek jutna, mely az összes nőnél 25 %-os átlagos termékenységtöbbletet jelentene. Ha az 1980. évi arányok az 1949. évi aktivitás megoszlásával lennének azonosak, akkor ez közel azonos emelkedést eredményezett volna. A szülőképes korú házas kereső és eltartott nők esetében a mutató értéke az évtizedek során nagyon lassú ütemben, de közeledik egymáshoz. Ez ismét arra utal, hogy a kereső nő gyermekvállalási kedve nem csökkent, hanem emelkedik, szemben a hasonló korú eltartott nőkével, akiknek átlagos gyermekszáma az utolsó harminc év során kismértékű csökkenést mutat. 155