1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

IV. A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA, AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA

A nők fokozott munkába állása során a szellemi munkakörökben elhelyezkedők pályaválasztása elég jelentős mértékben azokra a területekre koncentrálódott, amelyekben hagyományosan is viszonylag magas volt a nők foglalkoztatása. A számviteli és adminisztratív tevékenységen tul, vannak olyan munkakörök - főleg az egészségügy területén -, amelyeknek az elnevezése is jelzi, hogy kifejezetten női pályák. Ilyenek pl. az ápolónő, a szülésznő, a gyermekgondozónő, a védőnő, az óvónő stb. Emellett vannak olyan munkaterületek, amelyek nagyrészt elnőiesedtek, illetve amelyekben egyre nagyobb teret nyert a nők foglalkoztatása. A központi államigazgatás, valamint a tanácsi igazgatás előadóinak, főelőadóinak ma már kétötöde, illetve kétharmada női munkavállaló, szemben a husz évvel korábbi 27, illetve 33 %-os aránnyal. Elnőiesedtek továbbá a tanitói, tanári foglalkozások és egyes jogi pályák is. 1960 óta pl. az alsófoku oktatási intézmények tanárai, illetve tanitói között 67 %-ról 79 %-ra módosult a nők aránya. Husz évvel ezelőtt a biró, közjegyző, birósági titkár, fogalmazó munkakörökben együttesen 18 %-os arányt képviseltek a nők, jelenleg viszont 47 %-ot. Ugyanakkor igen kevés a vállalati, intézményi igazgatók, a szövetkezeti elnökök között a nő: husz év elteltével arányuk 5 %-ról mindössze 13 %-ra emelkedett. Ugyancsak alacsony a nők aránya az államigazgatási és tanácsi vezetők között: jelenleg 23 %, szemben a husz évvel korábbi 12 %-os aránnyal. A fizikai foglalkozású alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok állománycsoport szerinti összetétele az elmúlt évtized során kedvező irányban változott. Ez abban jutott kifejezésre, hogy állományuk mérsékelt csökkenése mellett jelentősen emelkedett körükben a szak- és betanitott munkások száma, igy erős eltolódás jelentkezett a képzettebb dolgozók javára, ugyanakkor erőteljesen visszaesett a segédmunkás munkakörökben foglalkoztatottak száma és aránya. Általános tendencia, hogy a dolgozók, különösen a fiatalok fokozottabban részesitik előnyben azokat a foglalkozásokat, amelyek ellátásához szakképesítés szükséges, illetve amelyekben szakmunkás besorolással dolgoznak . 1970 óta a szakmunkás besorolású dolgozók száma 231 ezerrel /egyötöddel/ emelkedett. A gazdasági, műszaki fejlődés kisérő jelensége, hogy a szakmunkások mellett a betanitott munkások száma és aránya is növekszik. Az elmúlt évtized során a betanitott munkások létszáma kissé mérsékeltebben /14 %-kal, 172 ezerrel/ emelkedett, mint a szakmunkásoké. A képzettséget nem igénylő segédmunkás munkakörben dolgozók száma - az előbbiekkel ellentétben - jelentősen /557 ezerrel/ csökkent, s ma már a tiz évvel korábbi állomány felét sem teszi ki. Hasonló mértékben csökkent a fiatalok körében is a segédmunkások száma: jelenleg 421 ezerrel /52 %-kal/ kevesebb fiatal végez ilyen jellegű tevékenységet, mint egy évtizeddel ezelőtt. A fizikai foglalkozású alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok között 1980-ban már a szakmunkások képezték a legnagyobb csoportot, arányuk 43 %-ra emelkedett, szemben a tiz évvel korábbi 34 %-kal. A betanitott munkások hányada jelenleg szinte azonos a szakmunkásokéval, a segédmunkásoké pedig tiz év alatt felére /15 %-ra/ csökkent. E kedvezőnek mondható tendencia más vonatkozásban viszont azt eredményezi, hogy a segédmunka iránti kereslet növekedése miatt a kvalifikált munka anyagi elismerése bizonyos mértékig háttérbe szorul. 111