1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 36. Összefoglaló adatok (1984)

IV. A FOGLALKOZTATOTTSÁG ALAKULÁSA, AZ AKTIV KERESŐK ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSA

Az iparban dolgozó aktiv keresők száma az 1960-as évtizedben még közel félmillió­val gyarapodott, ami nagyrészt a nők fokozottabb foglalkoztatásának, a fiatalok erő­teljesebb beáramlásának, valamint a mezőgazdaságból történt átrétegződési folyamatnak az eredménye volt. Az 1970-es évek elején azonban már csak mérsékelt létszámgyarapodás jelentkezett az iparban, majd az évtized közepén a növekedési folyamat megtört, és 1975-től e népgazdasági ág aktiv keresőinek száma és aránya fokozatosan csökkent. Az 1970-es évek egészét tekintve közel 90 ezerrel /5 %-kal/ esett vissza az iparban dolgozók száma, ugyanakkor jellemző, hogy a fiatalok létszámcsökkenése /124 ezer fő/ meghaladta az ipar összes aktiv keresőinek állománycsökkenését. E változás méginkább szembetűnő, ha figyelembe vesszük, hogy 1960-1970 között - az ipari létszám általános növekedése keretében - a 30 éven aluliak száma még több mint 200 ezerrel gyarapodott az iparban. Nem hagyható azonban figyelmen kivül, hogy a gyermekgondozási segélynek az 19 70-es években tapasztalt fokozottabb igénybevétele az ipar területén is érvénye­sült. Ilyen cimen az iparból 1980-ban kétszer annyi nő volt távol átmenetileg munka­helyéről, mint tiz évvel korábban /a különbség 58 ezer/. Az ő beszámításukkal az ipar összes, illetve fiatal aktiv keresőinek tényleges létszámcsökkenése jóval mérsékeltebb volt. Az elmúlt évtized során az ipar egyes ágazataiban és alágazataiban különböző irányú és mértékű állományváltozás jelentkezett. A nehéziparban dolgozók létszámcsökkenésének mértéke megegyezett az ipar egészére jellemző /5 %-os/ aránnyal. A nehéziparon belül azonban különösen kirivó visszaesés tapasztalható a bányászatban, ahol 1980 elején 32 ezerrel /21 %-kal/ kevesebb aktiv kereső dolgozott, mint tiz évvel korábban. A bányászat létszámának csökkenése már az 1960-as években megindult, s ez a folyamat az 1970-es években felgyorsult. Ebben szerepet játszott, hogy az évtized elején még folytatódott a gazdaságtalan szénbányák szanálásának folyamata. A könnyűiparon belül 1970 óta a fafeldolgozó iparban és a textiliparban dolgozók száma csökkent a legerőteljesebben /22, illetve 18 %-kal/. Miután a textiliparban dol­gozókkétharmadanői munkavállaló, ezen alágazat létszámának csökkenése - a textilipari rekonstrukció kapcsán jelentkező mérsékeltebb munkaerőigény mellett - összefügg a gyer­mekgondozási segély fokozottabb igénybevételével is. Az aktiv keresők állománya az elmúlt évtized során a többi - iparon kivüli - nép­gazdasági ágban a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás kivételével mindenütt gyarapodott, de a növekedés üteme - a szolgáltatás jellegű ágaktól eltekintve - mérsékeltebb volt, mint az előző tiz évben. A nem anyagi /szolgáltatás jellegű/ ágak dolgozóinak együttes állománya az 1970-es években sokkal jelentősebben /30 %-kal/ emelkedett, mint az azt megelőző tiz évben /II %-kal/. Az életmód és életszínvonal változásával összefüggésben ugyanis mindinkább előtérbe kerültek a különböző jellegű szolgáltatások fejlesztésére irányuló igények, s mivel a szolgáltatások többsége jellegénél fogva létszámigényes, igy fejlesztése szük­ségképpen a munkaerőállomány növelését vonta maga után. A nem anyagi szférán belül az elmúlt évtizedben a közösségi, közigazgatási és egyéb szolgáltatás területén dolgozók száma érdemben nem változott /mindössze 14 ezres, 6 %-os volt a növekedés/. Dinamikus létszámfejlődés tehát a másik két szolgáltatási ágban jelentkezett. A személyi és gaz­dasági szolgáltatások területén 1970 óta 45 %-kal /több mint 60 ezerrel/ nőtt az aktiv keresők száma, szemben az 1960-as évtizedben tapasztalt 17 %-os emelkedéssel. Az egész­ségügyi, szociális és kulturális szolgáltatásokban dolgozók létszáma az elmúlt évtized­ben 41 %-kal gyarapodott, ami mértékét tekintve szinte megegyezett az 1960-as évek fej­lődésével /42 %/, de számszerűen a korábbinál jóval erőteljesebb növekedést jelentett. 103

Next

/
Thumbnails
Contents