1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 33. Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye. A naponta ingázók adatai (1983)
II. AZ INGÁZÁS FŐBB TERÜLETI JELLEMZŐI - A napi ingázás szerepe, a főváros munkaerő-gazdálkodásában
- a vidéki városokba bejáró 564 ezer aktiv kereső zöme /91 %-a/ községi lakos volt, 8 %-a más vidéki városból,- 1 %-a pedig a fővárosból járt dolgozni. Főbb településtípusok szerint vizsgálva az eljáró és bejáró aktiv keresők számának különbségét /az úgynevezett ingázási egyenleget/ megállapitható, hogy 1980-ban a vidéki városokban - az egymás közötti ingázási forgalmon tul - a tiszta munkaerőnyereség 414 ezer /ebből a megyei városokban 103 ezer, a többi városban 311 ezer/, a fővárosban pedig 178 ezer fő volt, ami a községek terhére történt, tehát a községek munkaerő-vesztesége megközelítette a 600 ezer főt. Ez egyben azt jelentette, hogy a községek az ott lakó aktiv keresőknek több mint egynegyedét adták át a városoknak. Az ingázási különbözet száma és aránya településtípusonként 1980 Eljáró a / Bejáró Ingázási különbözet Településtípus 1000 fő a helyben lakó aktiv keresők százalékában Budapest Megyei városok Többi város Városok együtt /Bp. nélkül/ Községek 27 205 + 178 17,3 19 122 + 103 24,9 131 442 + 311 23,3 150 564 + 414 23,7 1 041 448 - 593 - 25,9 a/ A kishatármenti forgalom keretében külföldre eljárók száma 1055 fő, igy or szágos szinten az eljárók száma ennyivel több a bejárókénál A NAPI INGÁZÁS SZEREPE A FŐVÁROS MUNKAERŐ-GAZDÁLKODÁSÁBAN Budapest a munkahelyek olyan koncentrációját képviseli, amelynek munkaerőigénye nem elégithető ki saját munkaképes népességéből, ezért szükségszerű, hogy igénybe vegye a környező települések munkaképes népességének egy részét. 1980-ban a főváros munkahelyeire naponta bejáróknak az ott dolgozó aktiv keresőkön belüli aránya ugyan alacsonyabb /17 %/ volt, mint a vidéki városoké együttvéve /26 %/, de szám szerint a bejárók 205 ezres nagyságrendje kiemelkedő tömörülést jelez. A főváros munkaerővonzását területi értelemben az jellemzi, hogy bejáróinak döntő hányada egy viszonylag jól körülhatárolható övezetből származik, a fennmaradó hányad lakóhelye viszont egy jelentős kiterjedésű területen szóródik. A Budapestre bejáróknak 1970-ben a fele lakott az - 1005/1971. /II.16/ számú kormányhatározat által megállapított - agglomerációs övezetbe tartozó településeken, 1980-ban pedig 53 %-a. Budapest munkaerő-ellátásában tehát jelentős szerepet játszik az agglomerációs övezetbe tartozó 4 3 település munkaképes népessége, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezek a települések mindössze 6 %-át képviselték azon 756 tele22
