1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 33. Az aktív keresők munkahelye és lakóhelye. A naponta ingázók adatai (1983)

I. A NAPONTA INGÁZÖ AKTIV KERESŐK DEMOGRÁFIAI ÉS FOGLALKOZÁSI ÖSSZETÉTELÉNEK FŐBB JELLEMZŐI - Az ingázók összetétele népgazdasági ág, foglalkozás és állománycsoport szerint

közepén a növekedési folyamat megtört, s 19 75-től e népgazdasági ág aktiv keresőinek száma és aránya csökkent. A vidék jelentős mértékű iparosítására utal viszont, hogy vidéken nem csökkent, sőt 1970 óta 57 ezerrel növekedett az iparban dolgozó aktiv keresők száma, a Budapesten tapasztalt 146 ezres csökkenéssel szemben. Jellemző továbbá az is, hogy 1970-ben még 117 ezren jártak be más településekről a főváros ipari munkahelyeire dolgozni, 1980-ban viszont már csak 83 ezren, ugyanakkor vidéken 29 ezerrel gyarapodott az ipar ingázóinak száma. Az ingázók állománya 19 70 óta legdinamikusabban a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén emelkedett /81 ezer fővel, 69 %—kai/, mig ugyanezen ido alatt e népgazdasági ág aktiv keresőinek létszáma - a korábbi tendenciának megfelelően, de jóval mérsékeltebben - tovább csökkent /277 ezerrel, 23 %-kal/. 1980-ban az ipar után a legtöbb ingázót /198 ezer főt/ a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás foglalkoztatta. Viszonylag magas számuk többek között összefügg - a több község mezőgazdasági termelőszövetkezeteinek egyesitési folyamatával, miáltal a termelőszövetkezeteknek a különböző községekben levő munkahelyeire a dolgozók egy része naponta ingázik, továbbá azzal, hogy - a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kiegészitő üzemágaiban dolgozó, nem mezőgazdasági - ipari, épitőipari stb. - jellegű tevékenységet végzők közül az ingázók munkáltatójuk révén a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás népgazdasági ág ingázói közé tartoznak. Az elmúlt évtized során az ingázók száma a kereskedelemben,valamint a nem anyagi /szolgáltatás jellegű/ ágakban"'"'' egyaránt 6 7 %-kal növekedett, ami az előbbieknél 40 ezres, az utóbbiaknál 66 ezres létszámgyarapodásnak felelt meg. Ugyanezen idő alatt a kereskedelem aktiv keresőinek száma 101 ezerrel /26 %-kal/, a szolgáltatás jellegű ágakban dolgozóké pedig 252 ezerrel /30 %-kal/ lett több. A viszonylag jelentős létszámnövekedést többek között az indokolja, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari hálózat fejlesztése, a különböző jellegű szolgáltatások bővitése - a fogyasztási struktura, az életmód és életszínvonal változása kapcsán - mindinkább előtérbe került, s mivel e területek jellegüknél fogva létszámigényesek, a fejlesztés a munkerőállomány növelését vonta maga után. A vidék kereskedelmi, vendéglátóipari és szolgáltató-hálózatának, egészségügyi, oktatási, szociális és kulturális ellátásának jelentős - bár nem minden területen kielégitő - fejlődése abban is kifejezésre jut, hogy a kereskedelem, illetve vendéglátóipar területén dolgozó aktiv keresők száma 1970 óta kizárólag a vidéken lakók körében gyarapodott /a fővárosban 2 ezerrel csökkent/, emellett a szolgáltatás jellegű ágak létszámnövekedésének túlnyomó része /85 %-a/ szintén vidéken jelentkezett. Ezzel egyidejűleg az emiitett népgazdasági ágak ingázóinak száma is elsősorban vidéken bővült: a kereskedelem ingázóinak 40 ezres létszámgyarapodásából mintegy 90 %-ban, a szolgáltatás jellegű ágak ingázóinak 66 ezres többletéből pedig 80 %-ban a vidék részesült. Az 1970-es évtizedben az ingázók száma az épitőipar, valamint a szállitás és hirközlés területén közel azonos mértékben /26, illetve 27 %-kal/ nőtt, ami az előbbieknél 29, az utóbbiaknál 30 ezres létszámgyarapodást jelentett. Ugyanezen idő alatt az épitőiparban dolgozó aktiv keresők száma 43 ezerrel /12 %-kal/, a szállitás és hir1/ Módszertani okokból ide értve az aktiv keresők mindössze 1,5 %-át, az ingázók 2,3 %-át foglalkoztató vízgazdálkodás népgazdasági ágat is 12