1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

I. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN - A demográfiai jellemzők hatása a termékenységre

ISKOLAI VÉGZETTSÉG A demográfiai adatokból ismeretes az a tény, hogy a nők iskolázottsági szintje a század közepén még a népesség egészének — általános elmaradottságot tükröző - iskolázottságához képest is kedvezőtlen volt. A társadalmi-gazdasági átalakulással összefüggésben az elmúlt évtizedek során a népesség iskolázottsági szintje gyors ütemben - ezen belül a nőké még dinamikusabban — emelkedett. A szülőképes korú házas nők iskolázottsági szintje — mivel ezek jelentős része fiatal, tanulókorban levő, illetve az esti tagozaton továbbtanulók köréből tevődik össze — még kedvezőbben alakult, mint az összes házas nőké. Ebben a javulásban természetesen még az is szerepet játszott, hogy a folyamatosan kiöregedett kevésbé iskolázott réteget képzettebb fiatalok pótolták Már önmagában az a tény, hogy jelenleg a legkevésbé iskolázott — családtervezést is ritkán alkalmazó - legtermékenyebb réteg elvesztette döntő súlyát a szülőképes korú házas nők körében, eleve a termékenység visszaesése irányába hatott. Az ilyen korú, általános iskola 8 osztályánál alacsonyabb végzettségű házas nők termékenysége 1960 óta emelkedett ugyan - száz nőre számítva 231-ről 250-re —, de e réteg aránya a szülőképes korú nők körén belül erőteljesen viszszaesett (66 %-ról 15 %-ra). Lényegében csak az ilyen alacsony iskolázottságúak családjaiban születik annyi gyermek, ami az egyszerű reprodukcióhoz elegendő, viszont az össztermékenység alakulása szempontjából e réteg súlya mindinkább kisebb jelentőségű. A szülőképes korú házas nők körében a — ma már többséget képviselő — befejezett 8 osztályos általános iskolai végzettséggel rendelkezők termékenysége is fokozatosan emelkedett a két évtized alatt; átlagos gyermekszámuk azonban így is 32 %-kal maradt alatta a kevésbé iskolázottakénak. A magasabban iskolázottak, vagyis a középiskolai és felsőfokú végzettségűek átlagos gyermekszáma 1960—1970 között csökkent, majd az elmúlt évtizedben a húsz évvel korábbi szint fölé emelkedett, de így is jóval kisebb, mint bármely alacsonyabban iskolázott rétegé. A szülőképes korú házas nők körén belül a különböző iskolázottságúak minden csoportjában jelentkező termékenységnövekedés főképpen abból adódott, hogy részben az 1973-as népesedéspolitikai intézkedések hatására a nők előbbre hozták a tervezett gyermek születésének időpontját. Az intézkedések főleg a fiatalabb, elsősorban az 1950-es években született nagylétszámú évjáratokba tartozókra hatottak, akik az 1970-es évtizedben léptek szülőképes korba. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a 40—49 éves, vagyis a termékeny életszakaszt befejező nők között már nem tapasztalható növekedés, hanem mind a kevésbé, mind a magasabban iskolázott nők átlagos gyermekszámának korábbi, általában csökkenő tendenciája érvényesült. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtized során a propagatív korú házas nők körében mind az alacsonyabban, mind a magasabban iskolázott rétegek fertilitása emelkedett, az átlagos gyermekszám mégis csökkent. Ennek oka, hogy az a mindenképpen pozitív jelenség, amely a nők iskolázottsági struktúrájának a magasabb végzettségek irányába történt eltolódásában jelentkezett,egyben csökkentőleg hatott — részben a hosszabb tanulmányi idő következtében — a termékenységre. Ez a negatív hatás tehát nagyobb mértékű volt, mint amit a különböző iskolázottságúaknál tapasztalt termékenységjavulás eredményezett. Az 50 éven felüli házas nők körében iskolai végzettségenként vizsgálva a fertilitás alakulását az látható, hogy az alacsonyabb kulturális szinten levőknél jelentős a termékenységcsökkenés. A 8 általános iskolát végzettek esetében 11 %-os átlagos gyermekszám-növekedés, az ennél magasabb végzettségűek közül (az 1970. évi nagyobb mérvű emelkedés után némi visszaesés) a középiskolai végzettséget szerzetteknél kisebb (3 %-os), a diplomások körében lényegesebb (13 %-os) termékenységnövekedés mutatkozik. Hasonló — tendenciájában azonos — képpel találkozunk akkor is, ha a termékenységi időszakukat befejezett nők adatait korcsoportonként vizsgáljuk. Végeredményben — az örvendetes változások ellenére is — megállapítható, hogy a propagatív koron túl levő házas nők között a felsőfokú 22