1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 32. Termékenységi adatok (1982)

I. A TERMÉKENYSÉG ALAKULÁSA A NÉPSZÁMLÁLÁSOK TÜKRÉBEN - A demográfiai jellemzők hatása a termékenységre

A termékenység csökkenő tendenciájára jellemző a 30, de különösen a 40 éven felüli házas nők átlagos gyermekszámának csökkenése, mely a 30—39 évesek körében az ötven év alatt kétharmadára, a 40-49 éveseknél felére és a termékeny időszakot már leélt 50 éves és idősebb (befejezett termékenységű) házas nők körében 5,13-ról 2,23-ra esett vissza. Ez a csökkenés folyamatos volt ugyan, de jóval erősebben érvényesült az 1930 és 1960 közötti időszakban, mint az azt követő húsz évben. Ezek a mutatók is azt igazolják, hogy az a kialakult társadalmi szemlélet, mely a kettő, maximálisan a három gyermek ellátását és felnevelését tartja ideálisnak, már az idősebb korú nőknél is dominál. A fiatalabb korcsoportoknál ez a felfogás még intenzívebben érvényesül, ugyanis ők az 1930 és 1940-es években szülőképes korban volt nőknek — akik már szintén kevesebbet szültek — a gyermekei, tehát szüleik család felfogását követve még kevesebb gyermeket szülnek. Magatartásuk lényegében csak annyit változott, hogy minden korcsoportban csökken a gyermektelen és az egygyermekes, lényegesen emelkedett a kétgyermekes, kismértékben a háromgyermekes anyák száma. A négy vagy több gyermeket szült nők száma e korcsoportokban is nagymértékben csökkent. A nők kora — a természet adta lehetőségen túl — egyben meghatározza a fertilitás mértékét; vagyis hosszabb idő alatt a nők gondolatvilágában beállott változás számszerűen is kimutatható. A termékenység történetének jellemző képe alakul ki, ha részletesebben vizsgáljuk a házas nők korcsoportonkénti adatainak gyermekszám szerinti megoszlását. A gyermektelen házas nők aránya — az elmúlt ötven év alatt — a szülőképes korú nők körében valamennyi korcsoportban csökkent. Ez a csökkenés a legmagasabb a 30 éves és idősebb házas nők körében, mérsékeltebb a 20—29 éves házas nőknél és a 20 éven aluliaknál is jelentős. A szülőképes koron túl levő gyermektelen házas nők aránya 1949—1970 között némi emelkedést mutatott az 1930. évi arányhoz viszonyítva, 1980-ban pedig megegyezett az 1930. évi 13 %-os szinttel. Ha a propagatív koron túl levő gyermektelen házas nők arányait vizsgáljuk korcsoportonként, azt tapasztaljuk, hogy az 50—59 évesek arányai közelebb állnak a szülőképes korú nők idősebb rétegeinek arányaihoz, mint az idősebb korosztályokéhoz. Az egy- és kétgyermekes házas nők — a szülőképes koron belül — minden korcsoportnál magasabb arányt képviselnek, mint 1930-ban. Ezen belül a fiatal (15—24) korcsoportokban az egygyermekes, míg a 25—49 évesek körében a kétgyermekes nők aránya emelkedett jelentősebb mértékben. Ez az emelkedés — mint már az előbbiekben is említettük — a nők gyermekvállalási szokásainak nagymérvű változásából adódik; ugyanis csökken a gyermektelen és a sokgyermekes nők, és nagymértékben emelkedik az egy, illetve két gyermeket vállaló nők aránya. A termékenység változásának irányáratalán a legjellemzőbb a 40—49 éves házas nők csoportjának fél évszázad alatt bekövetkezett gyermekszám változása, ahol a gyermektelen nők aránya éppen a fele, az egygyermekeseké több, mint két- és félszerese, a kétgyermekeseké több mint háromszorosa, a háromgyermekeseké stagnál, a négy- és több gyermekeseké egyhatoda az 1930. évinek. A szülőképes koron túl levő házas nők gyermekszám megoszlásában bekövetkezett változások mértéke eltér a fiatalabb generáció arányaitól, mert az idősebbeknél a gyermektelenek aránya stagnál, az egygyermekeseké háromszorosára, a kétgyermekeseké három- és félszeresére, a háromgyermekeseké több mint másfélszeresére emelkedett, míg a négy- és több gyermekesek aránya egynegyede az 1930. évinek. Ezek az adatok is arra engednek következtetni, hogy a fiatalabb korcsoportokhoz tartozó nők egyre kevésbé szülik meg a harmadik gyermeküket. E tendencia változásában a házas nők korcsoportonkénti megoszlásmódosulása nem játszik szerepet, ugyanis ha a házas nők korcsoportonkénti megoszlását változatlannak tekintjük (standardizáljuk) az átlagok — mind a szülőképes, mind az idősebb korúak esetében — közel azonosak maradnak. 14