1980. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 31. A fizikai szakképzettséggel rendelkező aktív keresők adatai (1982)

ÖSSZEFOGLALÓ

területeken dolgozók aránya (11 %). A könnyűipari szakmával rendelkezők több mint egyharmada a tanult szakmától teljesen eltérő fizikai munkakörben dolgozott, 9 %-a pedig szakmáját részben hasznosította. Az összevont ipari szakmacsoportokat tekintve a azakmaelhagyás mértéke az élelmiszeripari jellegű képzettséggel rendelkezők körében — a jelentős javulás ellenére - továbbra is a legmagasabb (38 %), de nem sokkal alacsonyabb az egyéb ipari szakmacsoportban sem (36 %). — Az építőipari szakmák gyakorlati hasznosításának korábbi, viszonylag magas szintje az elmúlt két évtized során tovább emelkedett. 1980-ban az építőipari jellegű szakképzettséggel rendelkező fizikai dolgozók 83 %-a gyakorolta szakmáját, szemben a húsz évvel korábbi 70 %-kal. Az építőipari szakmák vonatkozásában a szakképzett munkaerő iránti igény fokozódása mellett, többek között az átlagosnál lényegesen kedvezőbb kereseti lehetőség is ösztönzött a szakmában maradásra. — A ma is viszonylag kis létszámot képviselő mezőgazdasági jellegű szakképesítést szerzett fizikai dolgozók többsége (51 %-a) nem gyakorolja szakmáját, hanem attól idegen munkaterületen dolgozik. Ily módon az átlagosnál kedvezőbb korösszetételű mezőgazdasági jellegű szakmával rendelkezők között volt a legnagyobb mértékű a szakmaelhagyás. Ez nagyrészt összefügg azzal az általánosan tapasztalható jelenséggel, hogy a fiatalabb korosztályok körében nemigen kedveltek a mezőgazdasági jellegű munkaterületek, így még megfelelő szakma birtokában is a munkavállaláskor gyakran előnyben részesítik a tanult szakmától idegen munkaköröket. — A szállítási szakmák hasznosításának mértéke az elmúlt két évtized alatt — összhangban a növekvő szakember-igénnyel — jelentősen javult: a képzettségtől eltérő munkaterületeken dolgozók aránya 1960-ban még meghaladta az egyharmadot, 1980-ban viszont már csak 9 % volt. — 1980-ban a kereskedelmi és vendéglátóipari szakképzettséggel rendelkezők négyötöde gyakorolta, vagy részben hasznosította képzettségét, egyötöde viszont a szakmától idegen munkaterületeken dolgozott. A szakmát elhagyók aránya körükben tehát alacsonyabb mint az ipari, mezőgazdasági, vagy szolgáltatási jellegű szakmával rendelkezők között, mégis figyelemre méltó, mivel különösen a kereskedelem területén az utóbbi években fokozódtak a munkaerőgondok. — A szolgáltatás jellegű szakképzettség hasznosításának mértéke 1960 óta összességében javult (62 %-ról 72 %-ra), de továbbra is számottevő a szakmát elhagyók aránya. — A szakmák gyakorlati hasznosításában nemenként jelentős eltérés tapasztalható: általában jellemző, hogy a férfiak inkább maradnak tanult szakmájukban, mint a nők. A megfigyelt szakmák egynegyedénél — főként azokban, amelyekben hagyományosan magas a női foglalkoztatás — fordult elő, hogy a képzettségüket hasznosítók aránya a nők körében magasabb volt, mint a férfiak között. cp C A szakképzett fizikai dolgozók állománycsoport szerinti összetétele az elmúlt húsz év alatt — kedvező irányban változott: 69 %-ról 84 %-ra emelkedett közöttük a szakmunkásként foglalkoztatottak aránya, de 16%-uk 1980-ban is betanított-, vagy segédmunkás besorolású munkakört látott el. Számszerűen ez több mint negyedmilliós nagyságrendet jelent, vagyis számát tekintve egy jelentős réteg szakképzettségét már besorolásánál fogva sem hasznosította. A szakképzett fizikai foglalkozású férfiak állománycsoport szerinti összetétele kedvezőbb mint a nőké: 1980ban az előbbieknek 86 %-a, az utóbbiaknak mintegy háromnegyede dolgozott szakmunkásként. A szakképzett fizikai foglalkozású aktív keresők népgazdasági ág szerinti összetételét alapvetően meghatározza, hogy tevékenységük nagyrészt a termelési folyamatokhoz kötődik. Ennek megfelelően nagy többségüket (1980-ban 88 %-ukat) az anyagi ágakhoz tartozó munkáltatók foglalkoztatták, és csak viszonylag kis hányadukat kötötték le a nem anyagi - szolgáltatás jellegű — ágak. 5